Blaha Lujza élete végéig egyvalamitől rettegett, de attól nagyon

Reindl Ludovika, vagy ahogyan szélesebb körben ismerjük, Blaha Lujza korának egyik legmeghatározóbb színésznője volt. Aktív éveiben sorra játszotta el a legnagyobb színpadi szerepeket, bizonyított a népopera és drámai műfajok terén is.

Azt azonban kevesen tudják, hogy a nemzet csalogánya csak a színpadon érezte magát komfortosan, a kamerák előtt egyenesen rettegett.

A magyarok színésznője

Blaha Lujza tehetségét első férje, Blaha János fedezte fel, ő indította útjára a színésznőt. 1866-ban az ő jóvoltából lett az ifjú tehetség a bécsi operettvilág kiemelkedő alakja, sőt, azt is férjének köszönheti, hogy az osztrák Carelteather felajánlott neki egy állandó megbízást. Blaha Lujza ezt azonban nem fogadta el, mondván, ő magyar színésznő akar maradni.

Férje tragikus halála után - ekkor a színésznő még csak 19 éves volt - a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol hosszú éveken keresztül állandó tag volt. Emellett az egri, a balatonfüredi és más nyári előadásokon is megfordult, mégis a Nemzeti volt az, ami igazán meghatározta a karrierjét.

Amikor a Nemzeti Színházat és a Népszínházat az 1900-as évek elején összevonták, a népopera műfaja tulajdonképpen meghalt, így a színésznő kénytelen volt prózai szerepekben is bizonyítani - persze a kritikusok és a közönség szerint ebben is kiemelkedőt tudott nyújtani.

Az egyetlen, amiben Blaha Lujza nem jeleskedett, a filmezés volt, a színésznő ugyanis rettegett a kamerától. Zavarta a hangnélküliség, a mozivászonra szánt erős smink, de az eltúlzott mozdulatok groteszksége is. Olyannyira nem tudott ezzel megbarátkozni, hogy csupán kétszer állt életében kamera elé, A táncban és a Nagymama című film főszerepében.

Blaha Lujza 1926-ban, 76 éves korában hunyt el, tüdőgyulladás következtében. Síremléke a Kerepesi úti temetőben áll a mai napig.

Fotók: hu.wikipedia.org, Blaha Lujza szócikk, Dencey, Hello World

• blaha lujza
• film
• sztártéma
• Hazai sztár