A 16. században még csak Egregynek nevezett Baranya megyei falu teljes nevét a betelepülő németeknek köszönheti, az idegen településrészt a megkülönböztetés érdekében ugyanis Németegregynek, a magyarok lakta oldalt pedig Magyaregregynek nevezték. Később az eredeti faluközpont lett domináns, és a lakók is egyre magyarosodtak.

A falu népi építészeti és néprajzi értékein túl leginkább a települést is átszelő Völgységi-patak mellett, a közeli sziklacsúcson álló Máré-várról híres. A vár helyén a Krisztus utáni kétszázas évek elején római őrtorony állt, melynek maradványait is beépítették a várba 1316 előtti építői. Ekkor már készen kellett, hogy álljon, a várat ugyanis ekkor adományozta I. Károly Máréi Bogár Istvánnak.

A gótikus eredetire az 1500-as években reneszánsz átépítés várt, a török idők után azonban jelentőségét elveszítve, elhagyva állt. Csak fél évszázada figyeltek fel rá újra: helyreállították, 1970-ben pedig múzeumot alapítottak benne.

Ha valaki ismeri a híres Debrői Hárslevelűt, az ebben a faluban egész biztosan otthon érezheti magát, a falunév elé toldott fel szócska ugyanis nem szabad, hogy megtévessze az utazót - Debrő ugyanaz a település, ahonnan az ízes bor is származik.

A Heves megyében csordogáló Tarna völgyében egymást érik a gyöngyszem kis falvak, sőt, egészen Kápolnától Verpelétig sorakoznak, mely füzérnek azonban a legszebb részén, a közepén, a többi falu foglalatában fekszik Feldebrő.

A falu közepén egy, már külső megjelenésében is tekintélyt parancsoló templom áll. Az igazi csodát azonban belül rejti: már a 11. század elején is az Aba nemzetség temetőtemplomaként szolgált a hely, sőt, Aba Sámuel király első nyughelye is itt volt.

A teljesen épen maradt altemplom lenyűgöző román vaskossága, oszlopkötegei, oltára, korabeli freskórészletei egyedülálló üzenetet hordoznak a mai szemlélő számára. Krisztus a négy evangélista társaságában, továbbá Káin és Ábel áldozata, illetve György és Zakariás próféta jelenik meg a falakon megkapó megjelenítő erővel.

A Heves megyei Tarnaméra - mely a Gyöngyösi-síkon, a Mátra déli lejtői és a Nagyalföld határán terül el -, a valamikori Myira maga a falusi idill, amit csak még különlegesebbé tesz, hogy az Almássy grófok 1770-től itt kezdték el építeni szép barokk, elsősorban pihenésre használt kastélyukat, mely ma az aprócska házakon és a vizeken kívül szintén meghatározza a falu összképét.

A múlt század derekán ebbe a kastélyba költözött be az általános iskola, tíz éve azonban az ország egyetlen Rendőrmúzeuma kap benne helyet. A kastély egykori hatalmas parkja - az ott feltörő, ásványokban gazdag hőforrásnak hála - kiváló meleg vizes strandfürdő lett. A többnyire csendes szépségű Tarna és egy holtága fogja közre mindezt, az utóbbin barokkos műemlékhíddal, melyen a Boconád felé tartó utat Nepomuki Szent János késő barokk szobra vigyázza.

Rakaca, ez a bűbájos, szép kis patak az épp négyszáz lelkes, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község, Rakacaszend határában csak egy a környék számtalan kisvize közül. Az aprócska falutól nem messze azonban híres látványosság köszönhető neki, itt található ugyanis a megyén túl is ismertnek számító Rakaca-tó, mely az egyik legszebb víztározó hazánkban.

A falu környéke azonban nemcsak ennek köszönheti varázslatos hangulatát, a patakvölgyre ráhajló domboldalon túl ugyanis már az Aggteleki Nemzeti Park karsztja terül el. Mindemellett a település néprajzi és építészeti értékei mellett sem szabad szó nélkül elmenni. Rakacaszend ritkaságszámba menő ikertemplomára gazdagabb múltú, szerencsésebb települések is büszkék lehetnének.

Az 1100-as években épült kis román kápolnához a faluban egy évszázad elmúltával terjedelmesebb, gótikus templom épült. Utóbbi a 17. században a református templomokra jellemző, jellegzetes, festett, kazettás mennyezetet kapott. Háromszáz évvel korábbi, lélegzetelállító freskóit újabban tárták csak fel a szentély és a diadalív falfelületén.