Misztikus falai a korabeli világ legvirágzóbb civilizációjának adtak otthont, de mohával és zuzmóval borított, dzsungel által benőtt, omladozó kőépületei ma is a világ legjelentősebb kulturális emlékei közé tartoznak. Ez Angkor, az ősi titkok és máig megoldatlan rejtélyek városa.
Charles-Emile Bouillevaux atya, egy francia misszionárius 1848-ban éppen utat vágott a sűrű kambodzsai dzsungelben, amikor egy ősi város kiterjedt romjaira bukkant. Az omladozó építmények között volt a világ egyik legnagyobb vallási kultuszhelye, Angkor-Vat.
Tíz évvel később az atya nyomdokain elinduló Henri Mouhot francia természetkutatót teljesen lenyűgözte és megdöbbentette a látvány, vagyis a száznál is több, 9-13. századi eredetű vat, azaz templom, melynek építészeti jellege a vallási érdeklődésnek a hinduizmusból a buddhizmus felé fordulását tükrözte.
A szobrok, reliefek és faragások nyomán a szeme előtt keltek életre a hindu mitológia jelenetei, az egzotikus, táncoló lányalakok, egy elefánton ülő király, a seregeit hadba vezető uralkodó és a higgadt Buddhák sűrűn ismétlődő sorai. Mouhot izgatott beszámolói számtalan kérdést vetettek fel. Kik építették e fenséges épületegyüttest, és minek köszönhette születését, illetve pusztulását?
Angkor romvárosa mintegy 240 kilométerre északnyugatra fekszik Kambodzsa fővárosától, Phnum Pénhtől, a hatalmas tó, a Tonlé Sab közelében. I. sz. 1000 táján, fejlődésének csúcspontján a maga 190 négyzetkilométeres területével az akkori világ legnépesebb városa volt.
A kiterjedt utcahálózattal, terekkel, teraszokkal és templomokkal ékes Angkorban körülbelül 600 ezer ember élt és dolgozott, a környező vidék népessége pedig egymillió körül mozgott. Angkort a khmerek lakták, vallásuk, a hinduizmus egyik válfaja indiai kereskedők közvetítésével terjedt el Délkelet-Ázsiában. A történészek a mai napig nem értik, hogy, bár a régió 1000 körül már sűrűn lakott és technikailag fejlett volt, nincs arra utaló adat, mely szerint a 7. századig bármiféle város vagy nagyobb település létezett volna itt.
A 7. századtól kezdve azonban virágzó civilizációról szólnak a feljegyzések. A régészeknek ezernél több, kőbe vésett felirat áll rendelkezésére, melyek alapján megpróbálták felderíteni a város múltját. Ezek tanúsága szerint II. Dzsajavarman, aki az egyik fő hindu istenségnek, Sivának hódolt, alapította meg az istenkirály kultuszát, illetve Angkor alapjait. A király és utódai egy-egy lingamot, templomot emeltek itt, mely az uralkodó vallási és világi hatalmát testesítette meg fallikus szimbólum formájában. A királyok halála után e templomok szolgáltak nekik sírhelyül is.
A Visnunak szentelt Angkor, melynek jelentése királyi székhely, később óriási metropolisszá vált, és ma is ez Délkelet-Ázsia leghatalmasabb kultikus épületegyüttese. Az óriási hindu szentély koncentrikusan elrendezett, téglalap alakú udvarok sorozatából áll: középső, legmagasabb tornya 65 méterrel nyúlik fel a dzsungel sűrűjéből. A téli napforduló idején a szomszédos Praszat Kuk Bangro-templom egy vonalba kerül Angkor Vattal, sejtetve, hogy az épületegyüttes asztronómiai funkciót is betölthetett.
Az egyik legtitokzatosabb momentum azonban az, hogy miért vált ez az egykor virágzó, hatalmas város, melyhez építőanyagot is bőven szolgált a környék, elhagyatott romhalmazzá. Angkor pusztulásáról két feltevés látott napvilágot, de mindkettő vallási elgondolásokon nyugszik.
Miután 1177-ben a khmerek harcos szomszédai, az ausztronéz csamok feldúlták Angkort, megrendült a helyiek hindu istenek oltalmazó erejébe vetett hite. E vallási fordulat után a várost a 15. században megtámadó thai seregek nem ütköztek ellenállásba, és a hét hónapig tartó ostrom után kifosztották és lerombolták a várost.
A másik elmélet a buddhista legendákban gyökerezik. Eszerint valamelyik khmer királyt annyira megsértette egy pap fia, hogy a király elrendelte, fojtsák a fiút a Tonlé Sab vizébe. Megtorlásként az egyik felbőszült isten kiárasztotta a tavat, és a hullámok elborították Angkort. Minthogy a tó monszun idején valóban hajlamos kilépni medréből, a történetnek lehet némi alapja.
Napjainkban a burjánzó őserdei vegetáció mállasztja Angkor még fennmaradt épületeit. A köveket moha és zuzmó borítja, még sajátosabb atmoszférával ajándékozva meg a helyet. A misztikus hely titkai már a kezdetekkor is megmozgatták az utazók fantáziáját, így, miután az 1878-as párizsi világkiállításon hatalmas, Angkorból származó szobrokat mutattak be, az első turisták is elindultak a városba.
Bár Angkor hatalmas tere a helyi politikai zavargások miatt az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig el volt zárva a nagyközönség elől, mára ismét megnyitották, és biztonságosan lehet áthaladni az őserdei ösvényeken. A Siem Reap mentén fekvő városokban szállodák egész sora szolgálja ki az idelátogatókat, emellett a helyi repülőtér is igen nagy forgalmat bonyolít le - az utóbbi években az ázsiai fapados járatok is megjelentek.
Cikkünk a Reader's Digest Kiadó Különös helyek, elbűvölő tájak című könyv alapján készült.
| Nyerj új, formabontó csomagot a TEKA-tól a tökéletes konyháért! |
| Nyerj UltraContour és VelaShape kezelést 104 ezer forint értékben! |
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Ezek a világsztárok koncerteznek nálunk nyártól! |
| Különleges családi hétvége! A gyerkőcök imádni fogják! |
| Válassz tisztasági betét helyett egy jobb megoldást! |
| Egy ásványi anyag a sikeres fogyókúrához |
A rovat támogatója:
A rovat támogatója:
