
Dombok, hegyek között, völgyeken átívelve számos gyönyörű híd tölti be funkcióját, mely a távolságok áthidalását, a közlekedés megkönnyítését szolgálja. Azonban akadnak olyanok, melyek a történelem viszontagságai révén súlyos károkat szenvedtek, esetleg el is tűntek, míg mások - túlélve a nehéz időket - még ma is megcsodálhatók. Van azonban egy, mely a többivel ellentétben szinte sosem tölthette be igazi funkcióját, így mára a semmibe vezető híd néven vált ismertté. Ismerd meg történetét!

A híd az Új-Zéland északi részén elhelyezkedő Whanganui Nemzeti Park érintetlen területén található, és igazi érdekességnek számít a maga környezetében, hiszen mindkét oldalát sűrű erdők veszik körül, alatta pedig egy mély szurdok húzódik, alján a Mangapurua-folyóval. A betonból készült építmény a maga megdöbbentő történetével a titokzatos múltra hívja fel az ország lakói és a turisták figyelmét egyaránt, hiszen a környékén semmi nyoma civilizációnak vagy emberi életnek.
Megépülése előtt a szurdok két oldalát egy egyszerű, fából készült függőhíd kötötte össze, mely romos állapota miatt idővel használhatatlannak bizonyult. A Mangapurua-völgyet 1917-ben nyitották meg az első világháborúból hazatérő katonák számára, hogy itt alakítsanak ki gazdaságokat, és kezdjék el újra civil életüket.
Miután birtokba vették a területet, kiderült, az élet sokkal nehezebb a völgyben, mint azt gondolták volna. A földek távol voltak, dombos, vad területen helyezkedtek el, ráadásul a közlekedési lehetőségek is rendkívül korlátozottnak bizonyultak. Mindezek miatt az erdőket kiirtották, majd mezőgazdasági területté változtatták, így 30 jól működő gazdaság jött létre, melyek éveken keresztül megélhetést nyújtottak az itt élőknek.
A szurdok feletti, fából készült függőhíd átépítését a telepesek kezdeményezték, hiszen szükség volt egy biztonságosabb, stabilabb átkelési lehetőségre, mely így meg is könnyítette volna a közlekedést. 1936-ra megépült a még ma is látható betonhíd, mely 130 méter hosszan és 125 méter magasságban ívelt át a völgy felett.
Az infrastruktúra fejlesztése miatt a két végéhez később terveztek volna utakat építeni, azonban a természet közbeszólt, holott addigra 35 gazdaság működött a környéken, és már iskolát is építettek a gyerekek számára.
Mielőtt a hidat átadták volna, a gazdaságok sorsa egyre nehezebbé vált, az erdők kivágása ugyanis komoly erózióhoz vezetett. Egyre több házat hagytak magukra a tulajdonosai, 1942-re csupán három család élt a völgyben, 1944-re pedig ők is elhagyták otthonaikat. Ehhez járult hozzá a kormány 1942. januári döntése is, miszerint nem kíván további erőforrásokat a környék fejlesztésébe fektetni, így úthálózat sem épült. A híd mindennek köszönhetően ma is a semmibe vezet.
Mára az elhagyott álmok völgyének jelképévé vált a semmibe vezető híd, hiszen a környéket az elmúlt évtizedekben újra visszahódította a természet. Napjainkban azonban jóval többen foglalkoznak vele, mint a múltban, ugyanis a Whanganui Nemzeti Park legfőbb turistalátványosságának számít. Az idelátogatók egy kihelyezett tábláról ismerhetik meg a megdöbbentő történetet, bár a híd felkeresése is kalandosnak számít a természet térhódításának köszönhetően.

Kétféle módon lehet megközelíteni a hidat: a kezdő túrázók a folyótól indulva egy 40 perces sétával juthatnak el ide, a merészebbek pedig két napon keresztül is barangolhatnak a völgyben, hogy a végén meglássák a különleges építményt.
Képek: en.wikipedia.org, Prankster; www.freewallpaper.co.nz.
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj UltraContour és VelaShape kezelést 104 ezer forint értékben! |
| Nyerj új, formabontó csomagot a TEKA-tól a tökéletes konyháért! |
