Az Atlanti-óceán déli részén, messze a civilizáció őrületétől, elveszett Atlantiszként magasodnak a mélykék víz fölé Tristan da Cunha felhőkbe burkolózó csúcsai.
Bár a térképeken még aprócska pontként sem látszik, a Dél-Afrikától 2816, Dél-Amerikától pedig 3360 kilométerre fekvő sziget minden szempontból különleges - legyen szó utópisztikus társadalmi rendszeréről, különleges élővilágáról, illetve arról, hogy a világ legtávolabbi és leginkább érintetlen lakott területének számít.
A Tristan da Cunhát is magában foglaló szigetcsoportot Tristão da Cunha portugál admirális fedezte fel 1506-ban, azonban a part mentén dúló erős viharok miatt a partraszállást és a terület feltérképezését csak 1767-ben tudták végrehajtani.
A vidék első lakója, egyben tulajdonosa az angol Jonathan Lambert volt, ám egy halászat alkalmával bekövetkezett halála után a szigeteket Nagy-Britanniához csatolták.
Bár a történelem viharai megkímélték az apró édenkertet, teljes mértékben nem hagyták figyelmen kívül, az évszázadok során például francia helyőrséget telepítettek ide a Szent Ilona szigetére száműzött Napóleon megfigyelésére, a második világháború idején pedig titkos katonai megfigyelőállomás működött a szigeten.
A még mindig angol gyarmatként számon tartott, közigazgatásilag pedig Szent Ilona szigetéhez tartozó Tristan da Cunha körül a háború után elcsendesedett az élet, egyre többen döntöttek azonban úgy, hogy a nyugodt mindennapok reményében végleg itt kívánják eltölteni életüket.
A sziget ma 271 angol, holland, olasz és amerikai telepesnek ad otthont, kik közül sokak ereiben a nagy felfedezők vagy épp Nelson admirális tengerészeinek vére csörgedez.
A szigetcsoportot - mely a központi Tristan da Cunhát, továbbá a Gough Islandet, a három kisebb szigetből álló Nightingale Islands-et és az Inaccessible Islandet foglalja magában - a világ legszebb természeti tájai között emlegetik, köszönhetően az érintetlen vadvilágnak, az egyedi bioszférának, illetve annak, hogy a területek nagy része lakatlan. A hegyvidéki jelleggel rendelkező, vulkanikus csúcsok és szűk völgyek által szabdalt táj csupán néhány helyen ad otthont zöldellő, sík mezőknek.
Tristan de Cunha sík területein található a szigetek fővárosa, az Albert herceg által - ő volt Viktória királynő második fia - Edinburgh of the Seven Seas-nek keresztelt település, emellett egyedül a Világörökség részeként számon tartott Gough Islanden élnek emberek - hatan -, köszönhetően egy dél-afrikai időjárás-megfigyelő állomásnak.
Tristan da Cunhát szubtrópusi éghajlat jellemzi, a decembertől márciusig tartó nyár és a tél, illetve az éjszakák és nappalok között csekély a hőmérsékleti különbség, télen azonban a sziget legmagasabb, 2060 méteres csúcsát, a Queen Mary’s Peaket hó borítja.
Az élővilágát tekintve leginkább Új-Zélandhoz hasonló terület számos egyedi állat- és növényfajnak otthont ad, többek között a Tristan albatrosz költőhelyeként szolgál.
A szigetnek nincs repülőtere, csupán egy kikötő kapcsolja össze a külvilággal, azonban Tristan da Cunha és a dél-afrikai Cape Town között rendszeresen járnak hajók. A helyiek rendkívül vendégszeretőek, és szívesen avatják be a sziget rejtelmeibe és életmódjukba az utazókat, azonban csak azután, hogy előre jelezték - akár e-mailen - látogatási szándékukat.
Bár a hely atmoszférája valódi időutazást jelent, a sziget a legtöbb modern szolgáltatással rendelkezik - például rádióval, televízióval, elektromossággal -, emellett számos lakó nyújt szállást a vendégeknek.
A szigeten egy kicsi, de érdekes múzeum, továbbá étterem, helyi boltok és egy Albatrosz névre keresztelt pub is található. Edinburgh of the Seven Seas-ből számtalan túrát indítanak, legyen szó halászatról, a helyiek földjeinek bebarangolásáról, a kiváló golfterületek feltérképezéséről vagy épp hajótúrákról a többi, lakatlan szigetre.
A legizgalmasabb kikapcsolódást azonban a vulkántúra jelenti, melynek során a hajnalban kelő és jó kondícióval rendelkező vándorok a sziget legmagasabb csúcsához kapaszkodhatnak fel. A lakott területeken kívül eső tájakat az utazók, illetve a sziget ökoszisztémájának biztonsága érdekében kizárólag helyi kísérettel lehet megközelíteni.
A négyzetkilométerenként csupán 1,3 fővel rendelkező Tristan da Cunha lakosainak sikerült megvalósítaniuk azt, amit a világon keveseknek. A bolygó egyik leggyönyörűbb helyén élnek, tökéletes harmóniában a természettel, elszigetelve a civilizáció ártalmaitól, teljes mértékben önellátó életmódot folytatva, háborítatlanul.
Az egyedülálló angol dialektust beszélő helyiek többsége gazdálkodással vagy halászattal foglalkozik, ugyanakkor sokan közülük a helyi hivataloknak, az iskolának, az újságnak vagy a rádiónak is dolgoznak, illetve az idegenforgalom területén tevékenykednek.
Az itt élő nyolcvan család továbbá exportálja is termékeit, például a helyi halárut, illetve a híres Tristan da Cunha-i bélyegeket, melyeket világszerte nagy becsben tartanak a gyűjtők.
A családok között igen erős az összetartás, illetve magasak a morális követelmények, így a bűnözés, csak úgy, mint a munkanélküliség, ismeretlen fogalom. 1961-ben azonban egy drámai vulkánkitörés következtében sokáig úgy tűnt, a sziget biztosította különleges életformát fel kell adni, és a helyieknek ismét a civilizált világban kell megtalálni útjukat, ugyanis evakuálták a lakosság egészét. Mikor a kitörés véget ért, csaknem mindegyikük visszatért.
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj UltraContour és VelaShape kezelést 104 ezer forint értékben! |
| Nyerj új, formabontó csomagot a TEKA-tól a tökéletes konyháért! |
| Ezek a világsztárok koncerteznek nálunk nyártól! |
| Különleges családi hétvége! A gyerkőcök imádni fogják! |
| Válassz tisztasági betét helyett egy jobb megoldást! |
| Egy ásványi anyag a sikeres fogyókúrához |
A rovat támogatója:
A rovat támogatója:
