Idén még nem fog elsüllyedni

A teljesen valószínűtlen helyre, sekély tengervíz fölé, cölöpökre épült város 697-től 1100 éven át önálló, független nagyhatalom volt. Velence páratlan gazdagságáról számos palota és templom, valamint a bennük őrzött felbecsülhetetlen műalkotások tanúskodnak. Vészjósló adatok szólnak azonban arról is, hogy mindez veszélyben van, az utánozhatatlan várost ugyanis évről évre nagyobb mértékben árasztja el a víz.

Velence misztikumához és hírnevéhez a süllyedésről szóló hírek éppúgy hozzátartoznak, mint a színes házak, a gondolák, a karneváli maszkok vagy épp a kecses hidak a csatornák fölött. A következő helyeket életedben legalább egyszer látnod kell, mint ahogy azt sem árt tudni, a tudósok milyen jövőt jósolnak a városnak.

A legszebb látnivalók

Szent Márk-székesegyház

A Szent Márk téren álló impozáns székesegyházat eredetileg a 9. században építették, méltó nyughelyül a város új védőszentje, Szent Márk evangélista holttestének, melyet két velencei kalmár csempészett ki Alexandriából. A templombelső legérdekesebb látnivalója a gazdagon díszített aranyoltár.

Dózse-palota

A 14-15. századi palota homlokzatát rózsaszín veronai márvány borítja, és gótikus árkádsor díszíti. A Velencei Köztársaság vezetőit, a dózsékat a palota belső udvarában álló Óriások lépcsőjének tetején koronázták meg. A Nagytanács termének hátsó falát Jampo Tintoretto Paradicsom című monumentális festménye díszíti. A palota zárt függőfolyosója, a Sóhajok hídja - Ponte dei Sospiri- a palotát és a börtönt kötötte össze, ezen vezették át a rabokat a kihallgatása.

Harangtorony

Velence leghíresebb tornya, az eredetileg 9. századi Campanile jelenlegi formáját 1514-ben nyerte el. 1902-ben összedőlt, de a 16. századi tervek szerint újjáépítették. A 99 méter magas harangtoronyból szinte az egész város jól látható. Velencében kevés a kilátó, így a Campanilével csak a Szent Márk tér északi végében álló alacsonyabb, ám igen díszes Óratorony vetekedhet.

Canal Grande

Velence fő közlekedési útvonala, ahol érdemes hajóra szállni, majd úgy gyönyörködni a csatornát szegélyező elbűvölő palotákban: itt sorakozik a barokk stílusú Ca'Rezzonico, a csodaszép Aranyház, a Palazzo Grimani, melyet a reneszánsz építész, Michele Sanmicheli tervezett, a gótikus stílusú Ca' Foscari, valamint a muranói üvegmozaikokkal kirakott Palazzo Barbarigo. Szintén a csatorna partján áll a Peggy Guggenheim-gyűjtemény épülete is.

Rialto-híd

Az Antonio da Ponte által tervezett, 1591-ben készült kőhíd már több mint 400 éve rendíthetetlenül áll, és időközben Velence egyik jelképévé vált. A híd árkádjai alatt működő drága ékszerüzleteket leginkább csak kívülről érdemes megcsodálni.

Valóban süllyed?

Olyan sokat hangoztatják, hogy Velence folyamatosan süllyed, hogy a legtöbb turista nem is kételkedik a híresztelés valóságában. A város az elmúlt évszázadok során valóban sokat süllyedt, ám mára ennek mértéke lecsökkent, és Velence évente mindössze fél millimétert süllyed. Mindez kevéssé vigasztalja a város lakóit, hiszen telente így is egyre gyakoribbak a súlyos kárt okozó árvizek. Ha a szél belekap a dagályba, a tengervíz végigsöpör az egész városon, és elárasztja a tereket, utcákat, sőt, az épületeket is.

Amikor megszólalnak a veszélyre figyelmeztető szirénák, a velenceiek hanyatt-homlok rohannak otthonaikba, hogy mentsék a menthetőt, miközben a hatóság megemelt járópallók lerakásával igyekszik biztosítani, hogy az élet ilyenkor se álljon le teljesen.

Az áradások okairól több feltételezés is él, egyrészt indokolhatók a tengerszint emelkedésével, másrészt Velence tíz centiméteres 20. századi süllyedésével is. Sokak szerint a süllyedés oka az volt, hogy a város ivóvízigényét évtizedeken keresztül a szigetek alatti mélyrétegekből kiszivattyúzott talajvízzel látták el, és az így kiszárított rétegek összenyomódtak. A megoldási lehetőségekről azóta is folynak a viták.

A 2003-ban az olasz kormány által elfogadott MOSE program keretében egy gátrendszert terveznek létrehozni, mely szükség esetén elzárja az ár útját. A 3 milliárd eurós összköltségű program azonban a környezetvédők szerint felborítaná a lagúna élővilágát. Mások viszont épp azt kifogásolják, hogy az 1980-as években kidolgozott program már nem elegendő ahhoz, hogy lépést tartson a globális felmelegedés folytán bekövetkező vízszintemelkedés mértékével, így a város jövője kérdéses. Az építkezés az eredeti tervek szerint 2011-ben fejeződik be.

Cikkünk a JEL-KÉP Kiadó Hosszú hétvégék Európában című könyve alapján készült. Kép: freshaddictions.info.

• város
• olaszország
• veszélyeztetett hely
• európa kincsei
• Utazás