Vannak helyek, melyek szépségüket és titkaikat nem fedik fel akárkinek, csak azoknak, akik vállalkoznak egy valódi erőpróbát jelentő utazásra, és kellő energiát éreznek magukban ahhoz, hogy birtokba vegyék a világ legvadabb és legérintetlenebb tájait.
Ha híres vagy bátorságodról, és szeretnél olyan helyeket megismerni, ahol próbára teheted akaraterődet, illetve legyőzheted félelmeidet, válaszd a kalandvágyó utazók három kedvenc úti célját!
A túlzott önbizalom akár halálos is lehet a világ legveszedelmesebb útvonalán, mely kanyarogva ereszkedik alá a bolíviai Andokban. Aki a fővárost, La Pazt az északi szubtrópusi térséggel összekötő turistaútvonal részét képező Halálúton, a Carretera de la Muertén akar lejutni, annak az élete is múlhat a megfelelő felkészülésen.
Az 1930-as években Bolívia és Peru háborút vívott Chaco birtoklásáért. Az ekkor ejtett hadifoglyok vájták ki a sziklából az utat, mely a La Cumbre-hágótól alig 61 kilométer alatt 3400 métert ereszkedik, míg le nem ér Coroico városába. Az ettől a várostól délnyugatra eső falu, Yolosa előtti 24 kilométeres kegyetlen szakasz megrémiszti még a legtapasztaltabb sofőröket is.
Ha az idetévedt vándor nem vigyáz, rakétasebességgel száguldhat lefelé a bitumenes úton, ahol egyszer csak véget ér a műút, utána pedig csak a sár és a kő következik.
A veszélyérzetet tovább fokozza a hajtűkanyarokban felfelé igyekvő buszok szakadatlan tülkölése, valamint a balesetek áldozatainak állított keresztek látványa.
Itt minden egyes csontkoccantó kő és keréknyom megrémíti, ugyanakkor felvillanyozza az utazót, aki, mielőtt beérne Coroicóba, már tudhatja, hogy a végső feledéstől csupán egy elvétett kanyar választja el. A legideálisabb időpont az ideutazáshoz a márciustól októberig tartó időszak, ugyanis ilyenkor kevesebb a csapadék.
Ha valaki igazi izgalomra vágyik, a legjobb, ha rábízza magát a La Paz-i szolgáltatókra, melyek egynapos kerékpártúrákat is szerveznek a Halálúton. Érdemes több napot rászánni a felkészülésre, hogy a szervezet megfelelően hozzászokhasson a magaslati levegőhöz.
Ha bárki azt hinné, hogy ez amolyan pehelysúlyú turistatúra, hamar meggondolja magát, amikor a hajnali ködben a hegy lábánál állva hallgatja a cserzett bőrű, helyi túravezető figyelmeztetését, miszerint, ha valakinek szívbaja van, vagy esetleg nehéz a légzése, jobban teszi, ha visszavonulót fúj.
Az üzenet világos: a klasszikus Grand Canyon-túra, melyet rendszeresen indítanak a szurdok területén, nem gyerekjáték. Évente többször is előfordul, hogy az utasokat helikopterrel kell kimenteni a szurdokból a hőség, a hideg, a kiszáradás és a szintkülönbség miatt. Ennek ellenére ezrek próbálkoznak meg azzal, hogy öszvérháton vagy gyalog tegyék meg a 17 kilométeres utat lefelé a Colorado-folyóhoz, a Nagy Szurdok másfél kilométer mély fenekén. Az ok egyszerű: így látni legjobban a szurdok belsejének roppant szépségét.
Az ösvény minden kanyarulata után újabb és újabb szirtek állnak az utazó előtt. Az egyik oldalon csaknem függőleges sziklafal tornyosodik a vörös, a narancs és a szürke ezer árnyalatában, a másikon feneketlen mélység tátong. Lent a rusztikus Fantomtanya Fogadó jó kosztot és kényelmes ágyat ad a megfáradt utazóknak, immár nyolcvan éve. A márciustól májusig tartó hónapok a legnépszerűbbek az utazáshoz, ugyanis ekkor a legkellemesebb a hőmérséklet, és ekkor a legzöldebb a növényzet.
A szállás lefoglalásakor számolni kell három éjszakával, ugyanis a leereszkedés általában már hajnalban megkezdődik, és csak másnap késő délután ér vissza a csoport. Érdemes olyan fényképezőgépet vinni, melyet jól oda lehet erősíteni a testhez, mert a túra folyamán gyakran szükség lesz mindkét kézre.
A Szaharán átvezető ősi kereskedelmi útvonal ókori kultúrák emlékeihez, zsivajgó piacokhoz és fenséges hegyi-sivatagi tájakhoz vezet. Ez az út Észak- Afrikában, a hivatalosan Spanyolországhoz tartozó Ceutában kezdődik, és a mauritániai Nouakchottban ér véget.
Marokkó közepére érve az utazó megláthatja Marrakesh-t az Atlasz-hegység lábainál, melynek okkerszínű vályogházai valódi afrikai látványt nyújtanak, szemben az északi részek mediterrán jellegű épületeivel. A magas falú berber erődök, a kasbahok szinte belesimulnak a környezetbe.
Dél-Marokkóban kanyargó utak vezetnek fel az Atlasz-hegységben a Todra-szurdokba, az ország legmagasabb völgyébe, illetve a Dadès-völgybe, azaz az ezer kasbah, vagyis agyagerőd völgyébe.
A táj ezután megváltozik: magasan fekvő hágókon kell átkelni, majd alá kell ereszkedni a Nyugat-Szahara sivatagába. Innen az útviszonyok, a homok- és a politikai viharok erősen megszabják a menetirányt. Végtelen horizont uralja a tájat, majd kiér az út a tengerpartra, ahol úgy tetszik, hogy a sivatag egybeolvad a tengerrel.
Szeptember és március között érdemes útra kelni - egyedül semmiképp sem szabad nekivágni, érdemes a kiindulópont szolgáltatóit igénybe venni -, ugyanis Marokkóban ezek a hűvösebb hónapok, de Mauritániában a hőség állandó. Az útvonal csaknem háromezer kilométeres, ezért legalább négy hét kell hozzá, ha nem csak egy-egy szakaszát akarja az utazó bejárni.
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj új, formabontó csomagot a TEKA-tól a tökéletes konyháért! |
| Nyerj UltraContour és VelaShape kezelést 104 ezer forint értékben! |
| Ezek a világsztárok koncerteznek nálunk nyártól! |
| Különleges családi hétvége! A gyerkőcök imádni fogják! |
| Válassz tisztasági betét helyett egy jobb megoldást! |
| Egy ásványi anyag a sikeres fogyókúrához |
A rovat támogatója:
A rovat támogatója:
