Elhunyt Szakály Andrea, a Nők Lapja Café alapító főszerkesztője

Andrea egyszerre volt varázslatos ember, főnök, kolléga és barát. Tőle búcsúzunk a következő sorokkal.

Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Olyan fiatal voltál és olyan erős. Azt, hogy téged legyőzhet a rettegett betegség, senki nem hitte el. Ahogy most sem tudjuk elhinni…

13 éve már, hogy elindítottál egy igazán különleges dolgot. Akkoriban még nem voltak otthon számítógépek, én magam is azt hittem, a monitor a számítógép. Online újság? Ritkaság volt, különleges. A te feladatod az volt, hogy létrehozd a semmiből a piacvezető női portált. Nők Lapja Café – sok-sok változtatás, egyeztetés után végül így nevezted el.

2001-ben, egy forró, kora nyári délelőtt ismertelek meg. Fiatal voltál – talán 30, ha lehettél -, kedves, mosolygós. Emlékszem, mennyire világított a tengerkék szemed, fehér szemceruzával húztál kontúrt a szempillád tövébe.
Állásinterjúra mentem hozzád. Odahívtál az asztalod mellé, és milliónyi tervedről meséltél. A legnagyobb hazai női fórumot akartad létrehozni az NLC-n belül. Lelkesen beszéltél, érdeklődtél, kérdezgettél. Nagy kihívásnak tartottad. Érdekes volt, nem kértél önéletrajzot, hittél a megérzéseidben. Végül engem választottál, és elindítottál egy csodálatos pályán, amiért örökké hálás leszek neked. Valahogy mindenkit hasonlóan, a mai HR-es világban igen furcsán gyűjtöttél magad köré. Olyan kollégákat kerestél a csapatodba, akikkel úgy gondoltad, csakugyan meg lehet csinálni egy itthon még sohasem látott, különleges oldalt. Volt, aki az országúti stoppolásnak köszönhette a szerencséjét, hogy veled dolgozhatott, másban az egykori színészi ambíciói, vagy gyermeki kreativitása fogott meg, aztán emlékszem egy gyakornok kislányra is, akiben már akkor megláttad a tehetséges újságírót, de az induló csapat vezető szerkesztőjénél is a szakmaiságán túl sokkal inkább az emberi oldala érdekelt.

Hittél és bíztál bennünk, segítettél minket, soha nem rohantál, volt ránk időd. Nálad nem volt helye a taktikázásnak, a nagy multiknál kényszerűségből előbukkanó helyezkedésnek. Mindig tisztán, szelíden, szeretettel közelítettél. Akár kollégádról, beosztottadról vagy a főnöködről volt szó. Hihetetlen tartás és tisztaság vett körül. Bíztunk benned, mert te bíztál bennünk.

Az akkori maroknyi csapatból, azok közül, akiknek 13 éve lehetőséget adtál, mára mindenki sikeres ember lett. Segítettél megtalálni a boldogságunkat. Van köztünk híres TV-riporter, újságíró, lapigazgató, vállalkozó, sikeres dizájner, főszerkesztő, sokgyermekes anyuka. Mindenkinek annyi útravalót adtál, amennyit kért, azt viszont tiszta szívből, szeretettel. Elhittük, hogy mindenre képesek vagyunk, mert elhitetted velünk. És büszke voltál ránk.

Amikor felépítetted a piacvezető site-ot, és már évről évre ment minden rutinszerűen, akkor újra vágytál. Azt mondtad, téged a születés izgat, a semmiből alkotni: csapatot, site-ot, interjút, könyvet. Mindig ez vitt előre. Az új, a megismerés és a szeretet.

Aztán teljesen egyedül felépítettél egy varázslatos vállalkozást, az Eperjam dizájnt, ahol a pici vállalkozásoktól kezdve az egészen nagy mamutcégekig rengeteg színes és izgalmas projekt létrehozásában vettél részt. Innen hívtalak a Feminához marketing vezetőnek. Kellettél, szükség volt rád. Hogy újat mutass, segíts. Boldog vagyok, hogy még egy picit együtt lehettünk. Közel egy év közös munka jutott nekünk. Lelkes voltál. Aztán 2012 egyik tavaszi reggelén azt mondtad kávézás közben, hamarosan menned kell, tele vagy tervekkel, ne haragudjak, te elkészültél azzal, amiért hívtalak. Időt kérsz. Nagyon sok a teendőd, a rengeteg kivert kutyus és cica otthon, akiket befogadtál, vágyod az újat, az alkotást, túl sokan kérnek tőled most segítséget, vannak régóta cipelt nehéz terheid, és egy csodálatos szerelem bontja szirmait, szeretnéd végre megélni.

Aztán egy év múlva minden elromlott. Beteg lettél, nagyon beteg. De hittél, és azt mondtad, biztos, hogy meg fogsz gyógyulni. Érzed. Tudod. A te utad az, hogy leszámolj ezzel a súlyos kórral, és utána megtanítsd az embereket arra, hogyan ne betegítsék meg magukat. Kacagva mondtad ezt, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
Azon járt az eszed, ha majd meggyógyulsz, hogyan fogsz segíteni másoknak. Miközben küzdöttél, az egykori kollégáknak, barátoknak adtál jó tanácsokat telefonon, e-mailben. Szurkoltál a szakmai sikereinkért, a családi boldogságunkért. Bármikor hívhattunk, ott voltál, velünk voltál. A sors fintora, hogy életed nagy álmát, a multifunkcionális öko-bio honlapot már nem tudtad befejezni, pedig varázslatos dolgot álmodtál meg. Január 18-án örökre elaludtál. Nincsenek szavak, hogy mit érzünk most. Mi mindannyian, akiknek megadatott, hogy ismertünk és veled lehettünk. Egyszerűen nincsenek szavak…

Szerző: Rácz Brigitta, a Femina Media lapigazgatója

Ezt is szeretjük