Aki beszól, átver, és gátlástalanul pimaszkodik

Őszinte beszélgetés Balázzsal

A Viván tűnt fel, majd az RTL Klubhoz igazolt. Vicces, de ha kell, komolyabb oldalát is megmutatja. Nekünk megtette.

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
Sebestyén Balázs épphogy elmúlt harminc éves, jelenleg a legkeresettebb műsorvezetők egyike. Négy műsora van az RTL Klubon - a Balázs-show, a Kész átverés, A Széf, valamint a Vágó Istvánnal közösen vezetett Pókerarc -, népszerű, sármos és közkedvelt. Az újságírók szerinte félnek tőle, a nézők imádják. De vajon ki ő valójában? Jóképű, komisz kölyök vagy céltudatos, nagyképű titán?

- A rólad szóló cikkekből az derül ki, hogy az újságírók többsége tart tőled. Miért?
- Valóban rettegnek tőlem, de félreismernek. Szerintem a műsorok alapján azt gondolják, hogy itt van ez a beszólogatós, kicsit nagyképű srác, aki tudja, hogy jó, és mindenkit szivat. Az emberek többsége nem tud elvonatkoztatni. Pedig én egy normális srác vagyok, aki nem él túl izgalmas életet - néha magam is meglepődöm, hogy mennyire sterilek a mindennapjaim. Nem járok partikra, viszont lovagolni igen, és tök jól elvagyok otthon. A műsorvezetés teljesen más: minden szerepben kitalálom magam. Tudatosan készülök rájuk, és próbálom eltalálni, hogy mit kell hozni, mennyi humorra, mennyi komolyságra van szükség.

- Szerinted miért vagy jó?
- Mert a nézők azonosulni tudnak velem. Olyan vagyok, mint egy fiú a szomszédból, az a srác, akit hátba veregetnek a piacon.

- Tényleg ennyire biztos vagy magadban és a tehetségedben? Sosem vagy bizonytalan?
- Már nem. Amikor a Balázs-show-t elkezdtem, még nagyon féltem, de a Pókerarc alatt már teljesen eltűnt az a fajta bizonytalanság. Tudtam, hogy ha kvízben nem is, de műsorvezetésben vagyok olyan jó, mint a Vágó.

Névjegy
Sebestyén Balázs 31 éves, nőtlen, jelenleg barátnőjével él.
A Balázs-show műsorvezetőjével még a zenetévén ismerkedhetett meg a közönség, de a szókimondó fiú azóta már több műsorban is megfordult. Vezette a Kísértést, a reggeli műsort az egyik kereskedelmi rádióban, majd a Kész Átverésben csapta be az embereket. Jelenleg négy műsorban látni az RTL Klubon.
Csillagjegye: rák
Magassága: 180 cm
Szeme színe: barna

- Hogyan kezdtél tévézni?
- Totális őrület volt. Unatkoztunk a barátommal, és elmentünk egy válogatásra a Viva Tv-be. Felmentem a színpadra, hülyeségeket beszéltem, és persze nagyon beégtem. 1500-an voltunk, de bekerültem az első ötbe. Még ott dolgoztam, amikor behívtak egy castingra az RTL-hez egy induló műsorhoz - először meg akartam futamodni, de végül elmentem. Nagyon rossz voltam, bénáztam, nem éreztem az egészet, de valamit mégis láthattak bennem. Végül én kértem egy hét gondolkodási időt. Megbeszéltem az akkori barátnőmmel is, aki azt mondta, hogy ne vállaljam el, mert fel fog borulni az akkori életünk, és meg fogok változni, de ennek ellenére sem bírtam kihagyni a lehetőséget.

- Most már tíz éve tévézel, az elmúlt három-négy év pedig nagy népszerűséget hozott számodra. Megváltoztatott a siker?
- Biztosan torzulok, és egyre jobban zárok. Nagyon sok ember van körülöttem, de igaz barátom kevés, ők viszont 13 éve közel állnak hozzám.

Nekik ugyanaz a csávó vagyok, aki voltam, és ha bármi jelét veszik az elszállásnak - ha van egy rossz félmondatom, vagy egy drágább étterembe ülnék be, mint ők tennék -, azonnal helyre tesznek. A siker múlandó, mindegy, hogy milyen autód van, milyen műsorod, mennyi pénzed, úgyis elmúlik. Most fent vagyok, 35 ezer levelet kapok egy év alatt, de lesz, amikor kettőt se fogok, mert nem lesz egy műsorom se. Ez egy jó kaland, aminek egyszer majd vége lesz. A kérdés, hogy mikor.

- És akkor mi lesz?
- Nem tudom. Picit félek is tőle, hogy túl korán jött minden. 31 éves vagyok, az RTL arcainak egyike, de hogy meddig tudok ezzel jól sáfárkodni? Azért bízom benne, hogy van még öt-nyolc évem. Aztán negyven évesen veszek valahol egy házat, és gyereket nevelek. Sosem szoktam viszont előre elhatározni, hogy mi lesz, abban nem hiszek.

- El tudod képzelni, hogy az m1-en vezess műsort?
- Nem, biztosan nem. Az értelmiségi fanyalgók sosem fogadnának el, én már így lettem elkönyvelve, a komoly oldalamat már nem tudom megmutatni - persze bántott korábban, hogy van egy oldalam, amit senki nem ismer.

- Nem zavar, hogy egy kereskedelmi tévé munkatársaként téged is kritizálhatnak, hogy hozzájárulsz az értékvesztéshez?
- Én nem tartok ettől. Szerintem a család feladata, hogy értéket közvetítsen, hogy könyvet adjon a gyerek kezébe, és hogy értékes dolgokra tanítsa. Ha így tesz, akkor a gyerek nem fog bedőlni egy Kiszel-jelenségnek.

Az az önmegvalósító szülők saját hibája, ha a gyerekük tíz órát netezhet naponta, hiszen a szülőt csak éjszaka látja, mivel az a saját egójának szült gyereket, ám nevelés helyett csak a saját életét éli. Nem lehet számon kérni egy kereskedelmi tévétől, hogy miért nem közvetít értéket, ez a szülő feladata. Én olyan szellemben nevelem majd a gyerekemet, hogy mindig legyen alternatívája. Tudja, hogy mi a hamis világ, mi a valódi, az pedig már az ő döntése lesz, hogy mit választ.

- Készülsz rá, hogy apa légy?
- Igen, nagyon kezdek rákattanni. Nemrég egy baráti találkozón egy fél éves gyerekkel játszottam, és nagyon jó volt. Remek érzés volt fogni, és az is, amikor összeért az orrunk, bár ő nem tudta, hogy mi van, de édes volt. Nem akarok ötven éves apuka lenni. Ha most jól megvagyunk, akkor nem akarok már sokat várni. Félelmek persze mindig lesznek, de ez egy nagyon jó dolog lehet, amiben én is rengeteget fogok tanulni.

- Keveset beszélsz a magánéletedről. Miért?
- Nem akarok a csapból is én folyni. Szórakoztató, hogy kuriózumszámba megyek, hogy hülyeségekkel hívnak fel, minthogy igaz-e, hogy eljegyeztem a Vikit, vagy hogy hol nyaraltam. Azokról az emberekről sem tudni sokat, akiket sokra tartok, mint például Bochkor Gáborról vagy a Friderikuszról, ezért én is így próbálom csinálni. Nem akarom, hogy a bulvár elhasználjon. Az, hogy elmentünk együtt a Story Bálra, az Vikinek szólt. Hogy ne higgyék, hogy rejtegetem, ráadásul egy nő szereti is az ilyeneket.

- Vikivel mióta vagy együtt?
- Ez kalandos történet. Körülbelül két éve vagyok vele. Jól megvagyunk, ami kiegyensúlyozottá tesz. Nyugalom van, sokat nevetünk, tervezünk, és szeretjük egymást.

- Hiszel a házasságban?
- Nem. Ha fontos lesz a barátnőmnek, akkor majd talán lesz, de szerintem ez egy elavult intézmény: a nő kér tőled egy ígéretet, hogy nem csalod meg soha. Ez nem működik, hiszen a megcsalás sem feltétlen megcsalás. Az érzelmi árulásban hiszek, a fizikaiban nem, mert az ember alapvetően nem monogám. Én is voltam már olyan élethelyzetben, ahol azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó a másiknak. Helyre kell rakni az önértékelést, félretenni az egót, és nem birtokolni a másikat. Ha ez jönne a házassággal, akkor egy jól működő dolog lenne.

Ezt is szeretjük