Miután a Voyager-1 űrszonda befejezte a Jupiter és a Szaturnusz tanulmányozását, a csillagok felé vette útját. 1990. február 14-én, amikor utoljára tekintett vissza, egy egészen különleges felvételsorozatot készített a bolygókról. Ebből a távolságból szemlélve a Naprendszer égitestjeit az aprócska, fénylő ponttá zsugorodott Föld jelentéktelennek látszik az űrben. És mégis ez az egyetlen, számunkra ismert hely az univerzumban, ahol az élet megtalálható. Jogosan merül fel hát a kérdés: egyedül vagyunk a világűrben?
A 20. század elején a csillagászok már nagyon sokat tudtak a bolygókról, tisztában voltak vele, hogy a Holdon egyáltalán nincs levegő, tehát nem is élhet ott senki. Ma már azt is biztonsággal állíthatjuk, hogy a Marson soha nem éltek emberhez hasonló lények, annak ellenére, hogy vannak adatok arról, hogy a Marson évmilliárdokkal ezelőtt víz folyt. Az élet kialakulásához ugyanis bizonyos feltételek megléte elengedhetetlen.
Bonyolult molekuláris vegyületeknek - fehérjemolekuláknak és nukleinsavaknak - kell képződniük, mivel még a primitív élőlények egyszerű molekulái, sőt, egyes atomjai sem képesek irányítani az olyan biokémiai reakciókat és folyamatokat, mint a táplálékfelvétel, az anyagcsere, a szaporodás és az öröklődés. Emellett a szerves élet csak viszonylag szűk hőmérsékleti határok között létezhet.
Az élet számára a legkedvezőbb a 25 és 45°C közötti hőmérséklet, a nagy szerves molekulák ugyanis 100°C fölött kisebbekre esnek szét. Néhány ezer fokos hőmérséklet fölött csak az egyes atomok létezhetnek, ezek is csupán többszörösen vagy teljesen ionizált állapotban. Ha viszont a hőmérséklet a fagypont alá süllyed, a biokémiai reakciók annyira lelassulnak, hogy aktív élet már nem lehetséges.
Meghökkentő, de a szorosabban behatárolt környezeti feltételek, mint például az oxigéndús atmoszféra vagy a sok víz, nem szükségesek az élethez. Némelyik aprócska élőlény még a legkedvezőtlenebb környezeti körülmények között is képes életben maradni.
Ami az élet keletkezését illeti, gyakran utalnak Stanley L. Miller kísérleteire, melyeket 1953-ban végzett a Chicagói Egyetemen. Miller bebizonyította, hogy a vízből, vízgőzből, metánból és ammóniából álló ősatmoszférából elektromos kisülés vagy nagy energiájú ibolyántúli sugárzás hatására aminosavak, a fehérjemolekulák alapegységei jönnek létre. A tudósok egyetértenek abban, hogy az aminosavak nagyobb molekulákká való összekapcsolódása más bolygókon is végbemehet.
Az angliai Milton Keynes-i Open University két brit asztrofizikusa, Barrie Jones és Nick Sleep úgy véli, hogy számítógépes programjuk segítségével lakható területekre bukkantak a világűrben. Szerintük a mi Naprendszerünkhöz - mai ismereteink alapján - legjobban hasonló rendszer a Földtől 46 fényévnyire fekvő Ursa Maior, magyarul Nagy Medve csillagkép 47-es csillagánál található. Ez a csillag valamivel forróbb, mint a Nap, és ökoszférája tőle távolabb fekszik. Az ezen belül keringő bolygókon előfordulhat folyékony halmazállapotú víz. A stabil, a körtől kevéssé eltérő bolygópályák kedvezőbbek az évmilliárdokig tartó evolúció számára.
- A 47-es csillag olyan rendszer, melyben érdemes a Földhöz hasonló bolygót és életet keresni - mondta Barrie Jones. Ám, ha léteznek is földön kívüli intelligens lények, akkor sem tudhatjuk, hogy egy másik égitesten, más körülmények között milyen életformák jöhettek létre, milyen evolúcióval.
Mivel eddig még nem találtak földön kívüli életformát, csak találgatni tudnak a tudósok is, hogy milyenek lehetnek csillagtestvéreink. Egy dolog biztosan kijelenthető: bárhol is keletkezett magasrendű élő szervezet, annak szén alapú szerves vegyületekből kell állnia. A szén ugyanis az egyetlen kémiai elem, mely képes olyan hosszú láncokat alkotni, melyekhez szinte korlátlan változatosságban és mennyiségben kapcsolódhatnak hidrogén-, oxigén- és nitrogénatomok.
A szén alapú szerves anyagok oldószere és így az élet nélkülözhetetlen eleme a víz. A víznek folyékony halmazállapotúnak kell lennie, ez pedig behatárolja az életet lehetővé tévő hőmérsékleti viszonyokat.
A földönkívüliek bolygója nem lehet sokkal kisebb, mint a Föld, különben kis gravitációja miatt felszínéről minden gáz és az összes víz eltűnne. Ha tehát valahol a világmindenségben létezne egy idegen civilizáció, nagyon valószínű, hogy bolygójuk a Földhöz hasonló nagyságú lenne. Ha viszont egy bolygó túlságosan nagy tömegű, az kedvezőtlenül hat az anyag szerveződésére, illetve az égitest felszíni viszonyaira.
Számos tudós szerint a világűrben élő testvéreink valamilyen oknál fogva elveszthették az űrhajózás iránti érdeklődésüket.
Vagy, mert túl költséges, vagy, mert túl veszélyesnek tartják azt. Esetleg létezhet valami olyan - általunk még nem ismert - fizikai akadály, mely lehetetlenné teszi a csillagközi űrutazást.
Cikkünk megírásában a Reader's Digest Az emberiség megoldatlan rejtélyei című könyve segített.
| Nyerj UltraContour és VelaShape kezelést 104 ezer forint értékben! |
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj új, formabontó csomagot a TEKA-tól a tökéletes konyháért! |
| Ezek a világsztárok koncerteznek nálunk nyártól! |
| Különleges családi hétvége! A gyerkőcök imádni fogják! |
| Válassz tisztasági betét helyett egy jobb megoldást! |
| Egy ásványi anyag a sikeres fogyókúrához |
A rovat támogatója:
A rovat támogatója:
