A természet ezer arcából időről időre felfed egyet, mellyel ámulatba ejti az embert. Ilyen Dánia fekete napja és Brazília különös csodája, a hihetetlen zajjal érkező végtelen hullámzás vagy éppen a bámulatos sarki fény, mely misztikus zöldbe öltözteti az egész égboltot.

Bár ezek a természeti jelenségek egytől egyig különlegesek, viszonylag egyszerű rájuk magyarázatot találni. Nem úgy a következőkre: íme, három rejtélyes képződmény, melynek magyarázata sokáig a tudósoknak is nagy fejtörést okozott!

Titkok és rejtélyek

Leletek »
RFK-ügy »
Taos zaja »
UFO-akták »
19-es járat »
Ördög nyoma »
Hitler szektája »
Voynich-könyv »

Szivárvány övezte ködszellem a hegyekben

A Brocken-hegyi kísértet néven is emlegetett különös képződmény a brockeni ködív, mely egy igen ritka légköroptikai jelenség. Rokona a szivárványnak és a délibábnak, de csak részben. Az emberi alak ugyanis csupán egy árnyék, melyet egy egyszerű szivárvány vesz körbe. Utóbbi úgy keletkezik, hogy a vízcseppeken vagy a köd cseppjein megtörik a fény, és elemeire bomlik, ennek következménye a színes karima. Előbbi pedig akkor vetül a színes karima közepébe, amikor valaki egy hegyen olyan magasságban és szögben áll, hogy az alatta lévő völgyben elvonuló felhőre vetül az árnyéka.

A brockeni ködív jelensége bármelyik hegyvidéken észlelhető, nevét azonban a németországi Harz-hegységben található Brocken-csúcsról kapta, ahol először észlelte és írta le Johann Silberschlag 1780-ban.

Zöld villanások a naplementében

A zöld sugár vagy zöld villanás napnyugta után vagy napfelkelte előtt észlelhető légköroptikai jelenség, mely közvetlenül a Nap megjelenése előtt vagy eltűnése után látható, mindössze egy-két másodpercig. A zöld villanás bármilyen magasságból látható, akár repülőről is, feltéve, hogy elég tiszta az ég ahhoz, hogy a fény ne törjön meg útja során.

A jelenség magyarázata is a fény törésében keresendő. A légkörben a fény úgy viselkedik, mint egy prizmában: az alsó, sűrűbb levegőjű rétegekben lassabban mozog, míg a felső, vékony rétegekben gyorsabban.

Ráadásul az eltérő színű és hullámhosszú fénysugarak másképpen is törnek meg, és változtatnak irányt: a vörös és narancssárga árnyalatúak lassabban mutatkoznak meg, míg a kék és zöld fénysugarak gyorsabban. Ezért különülnek el a zöldek a narancsos árnyalatúaktól, és látszanak a Nap korongja felett.

Ezerszínű festékpaletta az égbolton

Amennyi arca van a természetnek, legalább annyi változata a felhőknek is. Utóbbiak talán legkülönlegesebb tagjai a poláris sztratoszférikus felhők, melyek ezer árnyalattal festik meg az égboltot. Ezek a többnyire lencseformájú felhőképződmények a sztratoszférában alakulnak ki - ez a légkörnek a Föld felett 10 km és 50 km közötti magasságban elhelyezkedő része -, és elsősorban jégből és HNO3-ból állnak.

Két típusú poláris sztratoszférikus felhőt különböztetnek meg a tudósok: az egyik fajta, mely nitrogéntartalmú savakból, salétromsavból és jégből áll, kevésbé látható, és a melegebb, -70-80°C-os hőmérsékletű levegőben alakul ki.

A másik típusba az úgynevezett gyöngyházfényű felhők tartoznak, melyek kialakulása alacsonyabb hőmérsékleten történik. Míg előbbi típus károsítja az ózonpajzsot, addig az utóbbi ártalmatlan, mivel tisztán jégből áll.