Ha túljutva az első rostának számító CV-körön végre behívnak személyes találkozóra, a szakmai felkészülésen túl valószínűleg igyekszel a legpozitívabb énedet hozni az elbíráló csapat előtt.

A terv része a praktikus interjúöltözettől a hibátlan villámválaszokon át egészen a kontrollált metakommunikációig terjedhet, de mi a helyzet az érdektelennek tűnő be- és kilépővel? Eszedbe jutott, hogyan hatsz főműsoron kívül, érkezéskor és távozáskor? Hogyan töltöd ki az interjú üresjáratait? A nyerő módszer apróság, de éppen az a hajszál, ami hozzásegíthet az állás elnyeréséhez.

Kicsi, de nem csekélység

Ha az interjú mondjuk délelőtt tíz órára lett leegyeztetve, a felkészült jelentkező alighanem már háromnegyed tíz körül az irodaház bejáratánál áll készenlétben, biztos, ami biztos alapon - késni ugyanis a legnagyobb szarvashiba, amit az állásvadász elkövethet.

Ha öt-tíz perccel kezdés előtt lejelentkezel a recepción, a maradék idő elég arra, hogy felmérd a terepet, és felkészülj lélekben is a megmérettetésre. Ilyenkor persze a legritkább esetben maradsz egyedül: egy titkárnő vagy recepciós, de talán a cég munkatársai közül is akadnak néhányan a közelben.

A pályázók legnagyobb dilemmája ebben a helyzetben a néma csönd vs. társalgási próba körül forog, amire a HR- és protokollszakértők válasza is egyértelmű biztatás.

Jó pontokat szerezhetsz a cégnél, ha pár mondatos csevegést kezdeményezel - az angol nyelvű szakirodalom ezt a különösebb tartalom nélküli, de a társasági élet és kapcsolatépítés szempontjából fontos beszélgetést hívja small talknak.

Napi 10-15 futószalagon tesztelt, szakmailag kifogástalan interjúalanyból az lesz a befutó, aki a személyével is jó benyomást keltett. Ugyanakkor a small talknak is megvannak a sajátos szabályai.

Ki legyen a célszemély?

Az üzleti kommunikációban jól ismerik a könnyű csevej technikáját, és kivétel nélkül alkalmazzák is a tárgyalások közötti informális szünetekben. Ezek a szituációk lehetőséget teremtenek arra, hogy a tárgyalópartner - vagy bárki, akire érdeked jó hatást gyakorolni - a hivatalos kereteken kívül ne csak a szakmai oldaladdal találkozzon.

Hasznos kapcsolatok, üzletkötések és majdani állások múlhatnak a néhány perces csevegésen. Persze nem mindegy, kihez szólsz: ha a reménybeli főnök vagy más vezető bukkan fel, nem támadhatod le valami bagatell aprósággal pozitív benyomáskeltés céljából. Kivéve, ha ő kezdeményez, akkor örülj a lehetőségnek, és menj bele a játékba. A recepciós vagy a titkárnő láthatatlan vezeték lehet a HR-eshez, így - feltéve, hogy épp ráérnek csevegni - velük érdemes keresni a kontaktot. Gyakran faggatják ki őket a jelentkező távozása után, amivel kiegészíti az interjún kialakult képet.

Csevegni, nem fecsegni

A legfontosabb, hogy megtaláld az arany középutat, vagyis anélkül kezdj csevejbe, hogy szószátyárrá vagy tolakodóvá válnál. Ha például rögtönzött kiselőadást tartasz magadról, ellenszenvet válthatsz ki, de a cégről való túlzott faggatózás is hasonlóan sülhet el.

Nem nagyon lőhetsz mellé viszont, ha az odajutásról, parkolásról vagy éppen az iroda adottságairól ejtesz el egy-egy mondatot kezdésként - a lényeg, hogy aktuális legyen. Ha azonban hajlamos vagy túl sokat beszélni, inkább válts kérdező pozícióra, így elkerülheted a fecsegés látszatát. A HR-esnél is bedobhatsz informális témákat, hogy kitöltsd az interjú előtti-utáni üresjáratot: nála jó pont lehet, ha érdeklődsz a vállalatról, esetleg megemlíted, ha tetszett valami a honlapjukon, de semmiképp ne vegyél fel túl közvetlen hangnemet.

Tabutémák

Vannak veszélyes terepek is, amiket jobb, ha kerülsz, mert nagyon messzire vezetnek, és ritkán jó irányba. Az egyik ilyen a politika: még akkor se rángasd elő, ha egyébként botrányos bejelentéstől volt hangos az esti híradó, nem idevágó téma, ahogy a vallási, etnikai kérdések sem.

Nyílt titok, hogy az interjúztató és a jelentkező is előzetes hírekre támaszkodik, vagyis, ha teheti, leinfózza a másik felet a közösségi oldalakon - mégsem ildomos ezt hangoztatni, mint ahogy általában a magánélet taglalásának minden formája is rosszul veszi ki magát.