Döbbenetes fotók: így eszi meg lassan a Földet a sivatag

A festői Calanques-vidéket csodálva a legtöbb turista minden bizonnyal azt hiheti, hogy a karsztos sziklák között a természet egy érintetlen darabján jár. Valójában azonban itt egy ökológiai katasztrófa nyomait láthatják.

Korábban a Calanques-vidéket sűrű magyaltölgyből álló erdők borították. 3000 év leforgása alatt az emberek azonban kiirtották az erdőket annak érdekében, hogy faanyaghoz jussanak, illetve, hogy a kecskéik és juhaik számára legelőket nyerjenek. És nem ez az egyetlen kipusztult része a világnak.

Az elsivatagosodás szörnyű példája

A nem is olyan távoli múltból további szörnyű példát is említhetünk az ember által okozott elsivatagosodásra. Az egykori Szovjetunió területén található Aral-tó 1960-ban 68 ezer négyzetkilométeres vízfelületével még a Föld negyedik legnagyobb beltengerének számított. Az utóbbi 40 évben azonban egykori felszínének mintegy 40%-ára, térfogatának pedig 20%-ára zsugorodott össze. Az ok a tóba torkolló Szir-darja- és Amu-darja-folyó vizének kiemelése a monokultúrás pamutipar ellátása céljából.

Ennek következtében a folyók a tavat már csak csapadékosabb években érik el, ezért a talajvízszint lecsökkent, a tó vize sóssá vált, a halászatot be kellett szüntetni, és a mára már száraz tómederben egész halászhajóflották rozsdásodnak. Az egykori tómeder finom homokja az apró szemcsés sóval együtt a szél által távoli mezőgazdasági területekre is eljut.

Visszafordíthatatlanok a következmények

Az elsivatagosodás olyan változások kezdetét jelenti, melyeknek az adott klimatikus viszonyok között tulajdonképpen sosem kellene bekövetkezniük. Az elsivatagosodás nem pusztán aszályosodást jelent, valójában olyan folyamat, melyet csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehet visszafordítani - ez különösen igaz az esőerdők kiirtása nyomán kialakult sivatagokra. Ahol a tarvágás vagy az égetéses irtás miatt nagy területeken semmisülnek meg az erdők, nem sokkal később a maradék növényzet is eltűnik. Esőzések idején a csapadék alig szivárog be a talajba, ehelyett a földfelszín megművelt rétegét magával szállítva, hasznosulás nélkül folyik le.

De maguk a sivatagok is egyre inkább kiterjednek: homokdűnék fenyegetik a városokat, falvakat a Szahara vagy a dél-afrikai Namib-sivatag peremén, aminek évente egy körülbelül Svájc nagyságú terület esik áldozatul. Annak pedig visszafordíthatatlan következményei lehetnek, ha az ember átadja az irányítást a homoknak.

Próbálják megfékezni

A Szahara nem volt mindig kopár és kies. 10 ezer évvel ezelőtt még egész Észak-Afrika édenkertként zöldellő növényi paradicsom volt, ahol például elefántok, zsiráfok, krokodilok és vízilovak éltek. Csak 4000 évvel ezelőtt következett be a klímaváltozás, többek között a Föld Naphoz való közelebb kerülésének eredményeképpen. Mindez az éghajlati övezetek eltolódását és a nyári monszunesők kimaradását eredményezte. Ezáltal számtalan egykor termékeny terület vált száraz vidékké.

Több próbálkozás is volt a sivatagosodás megfékezésére, ezek azonban nem bizonyultak sikeresnek. A sivatag megfékezésének egyik életképes módja többek között az a klasszikus módszer, melynek keretében a lejtőkkel párhuzamosan kő- és földsáncokat építenek, hogy a felszíni csapadékfolyás ne tudja lehordani a talajréteget.

Az eróziós csatornákat és a völgykatlanokat kőtömbökkel torlaszolják el, melyeket még dróthálóval is megerősítenek. Ezeken a kis felduzzasztott, gáttal elhatárolt területeken takarmányfüvek és kultúrnövények fejlődhetnek.

Van lehetőség az újraélesztésre

Az erózió ellen jó védelmet nyújtanak a növényzetből létrehozott gátak, dombok. A körülbelül 50 cm magas gátak a sík területeken mesterséges mélyedést képeznek, melyekben az esővíz felduzzad, és csak lassan szivárog be a talajba. A gátak - árnyékoló hatásuk révén - a talajszint hőmérsékletének csökkentéséhez is hozzájárulnak.

A teljesen kopár, megkeményedett talajok újjáélesztésére alkalmas az úgynevezett ültetőgödrök módszere: az egymástól 80 cm-es távolságban ásott 30 cm átmérőjű lyukacskák földjét kiemelik, majd trágyával és komposzttal elegyítve visszatöltik a gödrökbe. A maradék földből a lejtő irányában félhold alakú sáncok segítségével vezetik az esővizet a lyukakba. Az ilyen és ehhez hasonló módszerek apró lépésekben, de segíthetnek megakadályozni a homok térnyerését - a kérdés már csak az, az emberiség időben rádöbben-e arra, hogy cselekednie kell.

Fotók: luberonwalks.blogspot.com, sph.emory.edu, NASA, scoutbanana.org, elixirofknowledge.com, desertifikation.de.

Cikkünk megírásában a Reader's Digest Az emberiség megoldatlan rejtélyei című könyve segített.

• halál
• jövő
• természet
• természeti katasztrófa
• klímaváltozás
• sivatag
• érdekességek a világból
• Terasz