Az arisztokrácia elkülönülési vágya és a középszer felemelkedési kísérlete elegendő késztetésnek bizonyult a csillogó brillkövek beszerzésére. Minél több lemásolt és utángyártott ékszert sikerült felhalmozniuk a felkapaszkodóknak, a gazdag és tekintélyes uralmi réteg annál nagyobb és különlegesebb példányra vadászott.
A csillogó kövek olykor egészen megbabonázzák az embert, a tulajdonos élettörténetének lenyomata mellett azonban negatív energiák is jócskán tapadnak hozzájuk. A világ egyik leghírhedtebb gyémántja, a Hope köré például egészen borzongató legendakör épült, mivel rejtélyes halálesetek és családi tragédiák sorozata követett minden tulajdonosváltást a kő életében.
A mohó ékszervadászokat mégsem tántorította el a Hope-átok, mindent megtettek, hogy birtokba vehessék a gyilkos gyémántot.
A több mint kilenc grammot nyomó, 45,52 karátos, mélykék ritkaság négyszáz éves története során szinte kivétel nélkül balszerencsét hozott aktuális tulajdonosai fejére. Bár az emberi fantázia határtalan, és szereti sötétre színezni a misztikus történeteket, a Hope legendáit hiteles beszámolók és konkrét tények is megerősítették.
A csiszolatlanul még 112 karátos követ egy indiai bányában találták, ahonnan Sita hindu istenség szobrának homlokára került díszítőelemként. A legenda szerint innen lopta el egy tolvaj, amivel magára vonta az istenek haragját, és megkezdődött a gyémánt sorsrontó pályafutása. Az enyveskezű pap volt a drágakő első áldozata: tettéért halálra kínozták.
1668-ban XIV. Lajos, a Napkirály tulajdonába került egy francia gyémántkereskedőn keresztül, aki nem sokáig örülhetett a kőért kapott nemesi rangnak és a fejedelmi összegnek, mivel következő indiai útján széttépte őt egy vadkutyafalka. Lajos király szív alakúra csiszoltatta, és szeretőjének, Montespan márkinénak ajándékozta, de a nő hűtlensége miatt hamarosan kegyvesztett lett, és egy kolostorba vonult.
A drágakő közben az Aranygyapjas rend ékszerei közé került, és megkapta a Francia Kék nevet. A következő, gyémántnak tulajdonított sorscsapást XVI. Lajos és Marie Antoinette szenvedte el, akik guillotine alatt vesztették életüket. Ezután a kőnek nyoma veszett, legközelebb Londonban, 1830 körül bukkantak a nyomára: ekkor került későbbi névadója, Henry Hope bankár tulajdonába. Mivel a gyilkos gyémánt legendája elijesztette a kereskedőket, egyikük, hogy leplezze a drágakő eredetét, ovális formára csiszoltatta, ám később sikerült beazonosítani: mégis a bajt hozó Francia Kékről volt szó.
A Hope család ugyan tartott a gyémántot kísérő csapásoktól, mivel azonban éveken át semmiféle tragédia nem érte őket, úgy gondolták, az átok veszített erejéből, vagy akár meg is tört. Valóban szerencsétlenségek és gyanús halálesetek nélkül birtokolta a követ több Hope-generáció, egészen addig, amíg a család feketebárányának tartott Francis Hope kártyaszenvedélye miatt anyagi csődbe nem sodorta a vállalatot. A gyémántot ekkor eladták.
A híres párizsi ékszerész, Cartier az amerikai felső tízezer mohó tagjait célozta meg, és egy McLean nevű feltörekvő médiamágnásnak adta el a Hope-ot. A szerződés záradékában kikötötték, hogy a kereskedő köteles visszavásárolni a gyémántot, amennyiben fél éven belül bármilyen balszerencse érné a családot. A fél év letelte után azonban sorozatban jöttek a csapások: fiuk autóbalesetben, lányuk öngyilkosság miatt vesztette életét, McLean megőrült, felesége pedig egy szélütés után még hosszú évekig élt gyötrő kínok között.
A görög milliomos, Arisztotelész Onasszisz volt az utolsó vásárló, aki luxusszomjas feleségének akart örömet szerezni: a házasságuk azonban tönkrement, a gyémánt pedig végül a washingtoni Smithsonian Intézet múzeumába került. A százmillió dolláros ékszert azóta senki sem akarta megvásárolni.
Képek: en.wikipedia.org Hope Diamond szócikke, Observer31.
| Nyerj UltraContour és VelaShape kezelést 104 ezer forint értékben! |
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj új, formabontó csomagot a TEKA-tól a tökéletes konyháért! |
A rovat támogatója:
A rovat támogatója:
