A női emancipációért folytatott küzdelem már a nagy francia forradalom idején megkezdődött - bár a nők jogainak köre jelentősen kiszélesedett a 21. századra, a harc a mai napig tart. A női egyenjogúság élharcosai egy-két kivételtől eltekintve mind nők voltak. Olyan bátor asszonyok, akik keményen harcba szálltak saját jogaikért egy olyan világban, melyben a férfiak uralkodtak. A következő három nő éppen ezzel írta be magát örökre a történelemkönyvekbe.
Az 1908-ban született francia írónő elsősorban írónak tekintette magát, mégis a 20. század második felének egyik legnagyobb gondolkodójaként tartják számon a történelemkönyvek.
A francia egzisztencializmus, valamint a modern feminizmus meghatározó alakja, aki 1949-ben megjelent, közel ezer oldalas, a feministák bibliájaként emlegetett, A második nem című művével nemcsak világsikert aratott, de hatalmas irodalmi áttörést is elért. Nagy port kavart továbbá azzal, hogy a női egyenjogúság támogatása mellett elsőként szállt síkra az abortusz büntetlensége mellett. Az ismert író-filozófus, Jean-Paul Sartre élettársa haláláig a feminizmus ügyének elkötelezett híve maradt.
Természetesen nem kívánunk állást foglalni az abortuszkérdésben, ugyanakkor kétségtelen, hogy a francia feminista elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy nem csupán megesett, erkölcstelen lányok vannak, akik vétettek, hanem férfiak is, akik ugyanolyan felelősek, de akiket soha nem büntettek.
A nők egyenjogúságért folytatott küzdelme a 17. században vette kezdetét, de csak a 18. század második felében vált igazán komollyá. Azután, hogy Olympe de Gouges az 1791-ben megjelent A nők jogainak nyilatkozatában a nők választójogának elismerését követelte. De Gouges nem járt sok sikerrel, Emmeline Pankhurst annál inkább: a választójogok elismertetése Angliában elsősorban az ő érdeme. Az 1858-as születésű Pankhurst volt az első nő Nagy-Britanniában, aki nem csupán irodalmi, hanem politikai eszközökkel is felvette a harcot a nők jogaiért.
Az 1903-ban általa alapított szervezet, a Women's Social and Political Union élén a nők választójogának elismerését követelte, igen radikális eszközökkel. Attól sem riadt vissza, ha céljainak elérése érdekében akár az elnöki autót is fel kellett robbantani. A radikális agitátor nyolc alkalommal került börtönbe, mielőtt a parlament tagja lehetett volna.
A császárság és a weimari köztársaság idején az 1857-ben született Clara Zetkin azoknak az elkötelezett nőknek a sorába tartozott, akik belekeveredtek a politika forgatagába. A szászországi Wiederauban született Zetkin ráadásul igen korán kezdte politikai pályafutását: 1874-ben kezdte építeni kapcsolatát a német nőjogi mozgalommal, valamint a munkásmozgalommal, majd négy évre rá csatlakozott a Szocialista Munkáspárthoz - később Német Szociáldemokrata Párt. Kezdettől fogva érdekelték a nőket megillető politikai jogok.
Harcolt a nők választójogáért, és ő alapította a szociáldemokrata női mozgalmat is Németországban. Nem utolsósorban pedig az ő nevéhez fűződik az első nemzetközi nőnap is, melyet 1911. március 8-án tartottak. Politikai pályafutása egészen haláláig tartott.
Tagja volt a német kommunista pártnak, és a Reichstagba is beválasztották. A nemzetiszocialisták hatalomátvételének esztendejében, 1933-ban moszkvai száműzetésben hunyt el.
Fotók: blog.syracuse.com, wikipedia.org, cfs6.tistory.com
Cikkünk megírásában a Reader's Digest Akik megváltoztatták a világot című könyve segített.
| Nyerj UltraContour és VelaShape kezelést 104 ezer forint értékben! |
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj új, formabontó csomagot a TEKA-tól a tökéletes konyháért! |
A rovat támogatója:
A rovat támogatója:
