Vegetáriánusnak születtem, de nem kell sajnálni! Elmondom, miért

Bakos Csenge írása

Nem, nekem nem hiányzik a hús.

Júniusban leszek 25 éves, de még soha életemben nem ettem húst, se halat, ugyanis vegetáriánusnak születtem. Már sejtheted, hogy emiatt nem volt éppen könnyű számomra a gyerekkor, hiszen Magyarországon a kilencvenes években, de még a kétezres évek elején is csodabogárnak számítottam a szüleimmel, a nagymamámmal és a testvéremmel együtt.

Azt is gondolhatnád, hogy rosszul éreztem magam amiatt, hogy minden egyes alkalommal, ha az osztály kirándulni ment valahova, le kellett mondanom a keresztnevemről, hogy a következő napokban én lehessek "a vega", pedig engem ez zavart a legkevésbé.

Ahhoz is hozzá tudtam szokni, hogy az ilyen alkalmakkor napokig rántott sajt a menüm, mert a legtöbb hazai helyen ezen kívül semmilyen egyéb húsmentes étel nem szerepel az étlapon. Persze tudom, hogy az én életmódom a szokatlan, és nem az övék, de akkor is.

Amit viszont soha nem értettem, az a sajnálat, amit újdonsült ismerőseim akkor tanúsítottak felém, amikor elmondtam nekik, még soha nem ettem húslevest, hamburgerhúst, virslit, gyrost, és még sorolhatnám.

Nem értettem, mert nekem így volt természetes. Idővel rájöttem, hogy ők úgy gondolják, az életmódom miatt lemaradok valamiről, hiányzik valami az életemből, pedig ez egyáltalán nincs így. Neveltetésemből adódóan soha nem tekintettem a húsra, vagyis az állatokra táplálékforrásként, úgy szeretem őket, ahogy vannak: élve.

Sokan ilyenkor a szüleimet kezdték hibáztatni, mondván, nem adták meg nekem a választás lehetőségét, holott ők korábban maguk döntöttek a vegetáriánus életforma mellett. Az éremnek két oldala van, őket se kérdezte meg senki születésükkor, hogy akarnak-e húst enni, azóta pedig kiderült, nem akarnak.

Bármikor dönthetnék úgy, hogy felhagyok a nem húsevéssel. Se édesapám, se édesanyám szemében nem lennék kisebb, ha holnaptól változtatnék a szokásaimon. A testvérem néhány éve megtette, mert ő így akarta, de soha nem kapott ezért gonoszkodó megjegyzéseket.

Ezért én amondó vagyok, hogy mindenki egye azt, ami jólesik neki, és végre fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen.

Ezt is szeretjük