Te voltál ma már hálás valamiért?

Fehér Ági vezető szerkesztő írása

Van, akinek nem az a legnagyobb problémája, hogy nehezen fizeti be a csekkeket.

A héten láttam egy képet, egy anya és a kislánya szerepeltek rajta, a kislány bújik a mamájához, az arcát odanyomja az arcához. Akár csodálatos is lehetne ez a kép, de nem az. Az egyik legborzalmasabb dolog, amit valaha láttam, mert mindkettőjük arca örökre eltorzult, apuka ugyanis savval öntötte le mindkettőjüket. Ez Indiában előfordul, gyakrabban, mint az ember gondolná. Az ok teljesen mindegy, nem magyarázza semmi.

Nézem a képet, és nem tudom róla levenni a szemem, először az iszonyat fog marokra, aztán a hála enged egy picit a szorításon, és már sokadszorra gondolkodom el azon, hogy mennyire, de tényleg mennyire szerencsés vagyok, hogy a 20. század végén születtem egy európai országba. Hogy kimehetek az utcára, hogy vezethetek, hogy szavazhatok, hogy lehet munkám.

Tovább nézem a képet, és sokadszorra gondolkodom el azon, hogy milyen napi problémáim vannak, voltak, lesznek. Hogy nem mérhető egyik sem ennek az asszonynak a szenvedéséhez, aki  tudja, hogy nem csak ő, de a gyereke is egy életre megnyomorodott. Lehet, hogy az ember nem mindig érheti el azt, amit akar, hogy fáj néha a szíve, ha elhagyják, hogy felmérgesítik a hivatalban, és lehet, hogy pont az orra előtt zár be a bolt, hogy elfelejtették a születésnapját, négy napja esik, vagy épp nehezen jön ki a pénzéből, de ez mind mi a fentiekhez képest. Semmi.

Vajon hálás az ember azért, mert felkelt, mert egészséges, mert van fedél a feje felett? Hogy finomat ehetett, ehetett egyáltalán, sőt, tiszta vizet ihatott. Az emberiség nagy részének ugyanis ez nem adatott meg. Nekem, neked igen.

És hálás vagyok, tényleg hálás, hogy nem a napi betevőn kell agyalnom, hanem elmélázhatok az őszi levelek szépségén. Hálás vagyok, mert utazhatok, felfedezhetek, míg mások nem önszántukból hagynak maguk mögött sok mérföldet, hanem mert muszáj, és ami az út másik végén várja őket, az mondjuk egy menekülttábor.

Miközben ezeken az embereken rágódom, eszembe jut a sok interneten elégedetlenkedő, aki mondjuk egy hotelnél nehezményezi, hogy nem volt elég választékos a svédasztal. Te miért adtál ma hálát az égieknek?

Ezt is szeretjük