Minden nő csinálja, pedig borzasztóan káros: tudod, mi az?

Marton Adrienn írása

Neked is ismerős lesz a következő szituáció.

Van egy régi, nagyon találó vicc, ami időről időre eszembe jut, és akár már tanmesének is nevezhetném, mert sokszor ezzel emlékeztetem magam arra, hogy egy kicsit talán kevesebbet kellene agyalni. A kép alatt megtalálod.

A nő és a férfi egy este fekszenek az ágyban. Csend van, a nő gondolkodik.
"Jó volt a szeretkezés. Most elgondolkozva néz fölfelé. Aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó, jaj, ráncolja a homlokát. Döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztosan végigfut agyán, hogy már kétéves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal..."
Eközben a férfi fejében ez jár: "Ott egy légy a plafonon. Mászkál. Vajon hogy nem esik le?"

Ez a rövid kis példa tökéletesen szemlélteti, hogy mi, nők mekkora feneket tudunk keríteni a dolgoknak, villámgyorsan eleve lehetetlen elméleteket szövünk, és úgy kombinálunk, hogy gyakran szinte elveszítjük a kapcsolatunkat a valósággal. Ezzel végül teljesen felesleges stresszt és rengeteg fejfájást generálunk magunknak, és ha a párunkkal is rendszeresen ezt tesszük, az hamarosan megmérgezi a kapcsolatot.

Néhány napja erről beszélgettünk a barátnőimmel is, és más nőkkel is szóba került már ez a bosszantó tulajdonságunk, így tudom, hogy nem vagyok egyedül a nyomozókat megszégyenítő elméletszövő képességemmel, ami néha talán még hasznos is lehet, de sokszor inkább csak átok.

Ezért úgy gondolom, hogy amikor beindulnak a fogaskerekek az agyban, nem árt felidézni a fenti viccet, és visszahuppanni a realitás talajára - már amennyire ez lehetséges -, azt pedig sosem szabad elfelejteni, hogy egy férfi sokkal egyszerűbben gondolkodik, mint mi: ha belejön az ember, egészen felszabadító érzés.

Ezt is szeretjük