Szép kerek szám, amitől sokan félnek, engem mégsem riaszt: elmondom, miért

Az történt, hogy betöltöttem a harmincat. A három ikszet, ha úgy tetszik. Lényegében ugyanaz a kettő: húszas éveim vége és a harmincasok kezdete. Nagy mérföldkő ez egy ember életében, amit mindenki másképp él meg.

Akadnak, akik pozitívan fogadják, mások viszont kétségbeesnek tőle. Utóbbi sajnos nagymértékben a társadalmi nyomás eredménye: hol tartasz az életeddel 30 évesen? Én ettől igyekszem elhatárolódni, mivel szerintem mind önálló emberek vagyunk, önálló sorssal, és másképpen lépeget előre az életünk. Nem fair mindenkit egyetlen séma szerint méricskélni.

Valahogy számomra nem tűnt olyan ijesztőnek a közelgő dátum. Én nem fogcsikorgatva számoltam vissza a napokat. Bár vannak terveim, amik még nem valósultak meg, ahogyan azt évekkel ezelőtt elképzeltem, hogy harmincéves koromra meg fognak valósulni, van hitem, és abban a bizonyos nagykönyvben is hiszek, amiről azt mondják, hogy minden meg van írva benne.

Sokkal inkább meghatottsággal és hálával éltem meg a harmincadik születésnapom, nem elégedetlenséggel vagy sajnálkozással. Meghatott, hogy átlépek huszonból a harmincba, hálát éreztem és érzek azért, hogy itt lehetek, és épen, egészségesen megérhettem ezt a napot. A nagy fordulót a huszonból a harmincba, és velem ünnepelt a családom, a szeretteim, és sok-sok kedves köszöntést kaptam. Mindezeket ezúton is ismételten köszönöm.

Hogyan haragudhatnék hát a harmincadik születésnapomra? Nem teszem. Ez a születésnap, ahogy mindegyik, önmagában véve is egy ajándék. A sok minden, amiért hálás lehetek, és a várakozás, amivel előretekintek, számomra legyőzhetetlenül pozitív fényt vet erre a szép kerek számra. A következő évek lesznek életem legizgalmasabb évei.

• Lélekprojekt