Te mennyiért adnád el magadat? Van, ami nem vásárolható meg

Sokan pénzzé teszik a morális tartásukat, ha az akadályozza őket a könnyű megélhetésben.

nagykep?cikkid=161851&kep=eletorom fb-lead

Eladó az egész világ - harsogja Mefisztó a Faustban, és ott bizony nem kisebb tétellel kufárkodnak, mint az emberi lélek. És valóban, sokfelé látom az eladó táblát. Éppen ezért nem mindig szeretek körültekingetni, mert sok ilyen, önmagát áruba bocsátó embert látok.

Az áruba bocsátható tételekről

Van, aki el- és feladja az elveit, ha azok nélkül könnyebb boldogulni. Akad, aki kiárusítja a szakmai kompetenciáját, ha úgy több anyagi haszonhoz jut. Sokan pénzzé teszik a morális tartásukat, ha az akadályozza őket a könnyű megélhetésben. Egyre többen pakolják pultra a becsületüket, ha azzal több juttatást, profitot, érdemtelen előnyt remélnek.

Sáfárkodnak a tartásukkal, gerincükkel, jellemükkel, hogy olyan életet élhessenek, ami gondtalan, kötelezettség és felelősség nélküli, szabályok és törvények alól kibúvó, privilegizált és talmi módon glamúros.

Amit nyersz a réven, elveszted a vámon

Pedig előbb vagy utóbb nagy ára lesz ezeknek a féktelen erkölcsi végkiárusításoknak. Mert bizony mindennek ára van. Ebből következik az a keserű konzekvencia, hogy minden megfizethető. Prózaian lefordítva: nincs olyan, amit ne lehetne pénzzé tenni és pénzért megvenni. Vagy mégis?

Évek óta cirkulál egy ősi kínai tanítás a közösségi fórumokon a pénzről. Mint minden általánosításban, ezekben a sorokban is ott lappang az igazság, csak a szavak mögé kell látni, és lefordítani a saját életünkre, tapasztalatainkra.

Vehetsz házat, de otthont nem.
Vehetsz ágyat, de álmot nem.
Vehetsz órát, de időt nem.
Vehetsz könyvet, de tudást nem.
Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem.
Megfizetheted az orvost, de az egészséget nem.
Megveheted a lelket, az életet nem.
Megveheted a szexet, de a szerelmet nem.

Erre bizony nincs hitelkereted

A nem eladó és nem megfizethető dolgokról szól a keleti bölcsesség, azokról a bizonyos felbecsülhetetlenekről.

A fogaid között roppanó friss kukorica tejes-sós ízéről. A szalmaszálak csiklandozásáról a combodon, ahogy ülsz a bálán, és széttekintesz az alkonyba forduló tarlón. Az aranyhídról a Balatonon, amely nosztalgikus félmosolyra késztet a kamaszkori lázas szerelmek felidézésével. A házi baracklekváros palacsinta zamatáról a mólónál, amit nem géppel készítenek.

A bodzás fröccs pezsgéséről, ahogy a szikvíz apró buborékjai szétpattannak az ajkadon. Az elkapott pillanatról, ahogy a dupla szivárvány szertefoszlik az Őrség dombjai felett. A mezőről, ahonnan elcsensz egy bólogató napraforgófejet, hogy élvezettel rágcsáld ki belőle a nyers szotyoládészemeket.

A gyerekek gáttalan ujjongásáról, ahogy pöttyös gumicsizmában tapicskolnak a sárban. A kutyák hálától izzó tekintetéről, ahogyan élvezik a tenyered érintését a fejükön. Szerelmes ujjak összekulcsolódásáról, melyek néma rendíthetetlenséggel hirdetik azt, hogy "örökké".

Mindez itt van körülöttünk, mégsem eladó. Mindez mindenkinek megadatik és megszerezhető. Mindez mégis megfizethetetlen, mert felbecsülhetetlen. Nem forintban, ingázó árfolyamú euróban vagy a mostanság értéktelenedő fontban mérhető.

"Az élet szép... tenéked magyarázzam?"

Nem sok minden kell ahhoz, hogy magadévá tedd. A rácsodálkozás képessége. A nüansznyi szépségek felfedezésének adottsága. A katalizátorként működő hozzáállás birtoklása, amely apró lyukú szitaként szűri ki a jó dolgokat még a csupa rosszból is. Az élményekből való lelki profitálás tehetsége, amely segít túllendülni a hűtőmágnes alatt gyűlő számlák, morcos főnökök, sürgető határidők és lelombozó házimunka nyomasztó terhein.

"Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű" - ahogy a kis herceg mondja a rókának, bár most nem az következik, hogy jól csak a szívével lát az ember (pedig igen). Hanem az, hogy nemcsak nézni kell, hanem meglátni is. Nemcsak élni, hanem átélni is. Nemcsak érezni, hanem éreztetni másokkal is, hogy valójában mennyire gyönyörű, értékes és arra érdemes ez az egész rohanó és kaotikus össznépi cirkusz, melyet úgy hívunk: ÉLET.

Az idézetek Heltai Jenő: A néma levente és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című művéből valók. 

Ezt is szeretjük