Sajnos én is megtapasztaltam, de én nem tudok beszélni róla senkinek, sőt

nem is tudtam feldolgozni..még mindig sok-sok emeletnyi mélyben vagyok.

A tükröt messze elkerülöm, és nagyon nagy gond a hatalmas leki traumán kívül,

a műtétek óta is fennálló, csupán néhány %-nyi javulása az érintett oldalon a kezem  fizikai állapotának, ami tetézi amúgyis lesulytott lelki érzelmeimet.Igen

kevés öröm ér...szinte semmi.Örömforrás, biztatás nem igen érkezik semerről sem.Egyre inkább lelombozódok, hisz ahonnan várhattam volna minden vonalon

támogatást, sajnos kis ideig tartott, mára inkább 0.

Nyilván, ha a fenti hírességeket veszem, vagy pl: "A rúzs színe" c. filmet, óriási

előnnyel rendelkeztek velem ellentétben...én egyedül maradtam, s lassan egyre

mélyebben süllyedek lefelé..egyre halványul a remény, hogy szükség van még rám, amiért érdemes egyre erősebben kapálódzni, hogy végre legalább a felszínre felérjek.