like you to reply???  No Miss én nem nem, angolórára jöttem.

 

Kiafenyővagyte galambom? Tömbházmesterné??

Eltaláltad!

Báár be kell valljam, itt-ott beleolvastam. Viszont a mű így sem ragadta meg a fantáziámat. Szerintem Second is azért tette fel, hátha megmagyarázza valaki, miről van szó.

Most lesz az igazi A szoba Szerzõ Joshua Harris 2007. március 16. Utolsó frissítés 2007. március 16. Félálomban, a szobában találtam magam. Csak az egyik fala volt figyelemreméltó, mert apró fiókok borították, melyben kartotéklapok rejtQztek. Könyvtárakban lát ilyet az ember, szerzQ és cím szerint, ábécés sorrendben. Ezeken azonban más megjelölés volt, és úgy tqnt, végtelenül sorakoznak a padlótól egészen a mennyezetig. Ahogy közelebb léptem az egyik felirat megragadta a tekintetemet: Lányok, akik tetszettek. Kihúztam a fiókot... ... de ahogy átfutottam a lapokon, inkább gyorsan visszazártam, mert a nevek nagyon ismerQsen csengtek. Aztán, anélkül, hogy bárki megmondta volna, rájöttem, hol vagyok. Ez az élettelen szoba a kartotéklapokkal nem volt más, mint életem eseményeinek még befejezetlen rendszerezQje. Itt voltak feljegyezve tetteim minden pillanatban, kicsik és nagyok a legapróbb részletekig, olyanok, melyekre már nem is emlékeztem. Félelemmel vegyülve kavarodott bennem a csodálkozás és a kíváncsiság, amint találomra nyitogatni kezdtem a fiókokat, hogy megvizsgáljam tartalmukat. Némelyik örömet és édes emlékeket ébresztett bennem; mások olyan szégyenre és megbánásra indítottak, hogy körülnéztem, nem figyel-e valaki. Egy fiók Barátok felirattal a Barátok, akiket elárultam feliratú fiók mellett pihent. A feliratok között a leghétköznapiabbaktól a legfurcsábbakig minden megtalálható volt. Könyvek, amiket olvastam, Hazugságaim, Vigasztalás, amiket másoknak nyújtottam, Viccek, amiken nevettem. Néhány felirat pontos meghatározásával nevetésre ingerelt: Dolgok, amiket a testvéreimnek kiabáltam. De nem mindegyiken tudtam nevetni: Dolgok, amiket dühömben tettem, Amiket a szüleimre morogtam, amikor nem hallották. A fiókok tartalma csupa meglepetéssel szolgált. Gyakran sokkal több lap volt, mint amire számítottam. Néha pedig jóval kevesebb. Megdöbbentett, hogy már ennyit éltem. Lehetséges, hogy húsz évem alatt volt idQm teleírni ezt a millió lapot? De minden kártya alátámasztotta ezt az igazságot. Mindegyiket én írtam. És mindegyiket aláírtam. Amikor kihúztam a Dalok, amiket hallgattam feliratú fiókot, rájöttem, a fiókok állandóan nQttek, hogy elférjenek bennük a kartotéklapok, melyek szorosan sorakoznak egymás mögött. Három- négyméternyi lapmennyiség után sem volt vége a fiók tartalmának. Szégyenkezve csuktam be, nem annyira a zene minQsége, mint inkább az elpazarolt idQ miatt. Amikor a Buja gondolatok fiókhoz értem, végigfutott a hátamon a hideg. Épp csak kihúztam a fiókot, és kiemeltem egy lapot, mert nem akartam tudni, milyen hosszú a lista. Olyan részletes volt a tartalma, hogy beleremegtem. Rosszul lettem a gondolattól, hogy egy ilyen pillanat rögzítve lehet. Hirtelen szinte állati dühöt éreztem:- Soha, senki nem láthatja ezeket a lapokat!- lüktetett egyre az elmémben!- Soha, senki nem láthatja ezt a szobát! El kell pusztítanom itt mindent! Prjöngésem közben kirántottam a fiókot. Nem számított már, mekkora a tartalma. Ki kellett ürítenem, és el kellett égetnem a lapokat. De ahogy a fiók egyik végénél nekiláttam, hogy kiborítsam a tartalmát, egyetlen kártya sem mozdult el a helyérQl. Kétségbeesésemben kihúztam egyet, de eltépni sem tudtam, mert olyan kemény volt, mint az acél. Megsemmisülve, tehetetlenül tettem vissza a kártyát a helyére. Homlokommal a falnak dQltem, és egy hatalmas sóhaj fakadt fel a bensQmbQl. Aztán megláttam a következQ feliratot: Emberek, akikkel megosztottam az evangéliumot. A fiók szinte még érintetlen volt, alig használt. Kihúztam, és jelentéktelen tartalma kezembe hullott. Egy kezemen meg tudtam számolni a kártyákat. Sírni kezdtem, zokogni. Olyan mélyrQl fakadt fel ez a fájdalom, hogy a gyomrom egészen belesajdult, és csak rázkódtam. Térdre borultam. Sírtam szégyenemben, amely teljesen elárasztott. A fiókok ott kavarogtak könnyel teli szemeim elQtt. Soha, senki nem tudhat errQl a szobáról. Be kell zárnom, és el kell rejtenem a kulcsot. Aztán megtöröltem a szemem, és megláttam Pt. Ne, csak Pt ne, könyörgöm. Bárkit, csak ne Jézust. Bénultan figyeltem, ahogy nyitogatja a fiókokat, és olvassa a kártyákat. Nem bírtam nézni az arcát. Aztán amikor mégis felpillantottam, hogy megnézzem, mit szól, arcára mélyebb bánatot láttam rajzolódni, mint amit én magam éreztem. Úgy tqnt, ösztönösen találja meg a legszörnyqbb fiókokat. Miért kell mindent elolvasnia? Végül megfordult, és rám nézett a szoba másik végébQl. Sajnálat volt a szemében. De ez a sajnálat nem dühített. Lehajtottam a fejemet, eltakartam az arcomat, és újra sírni kezdtem. Odalépett hozzám, és átölelt. Annyi mindent mondhatott volna, de egy szót sem szólt. Csak sírt velem. Majd felkelt, és visszament a fiókokhoz. A szoba egyik végénél kezdve, az összes lapot egyenként kivette, és az én A Szeretet-Közösség honlapja http://www.szerko.com" target="_blank" rel="nofollow">http://www.szerko.com Készítette a Joomla! Generálva: 28 November, 2007, 08:40 nevem helyére a sajátját írta.  Ne!- kiáltottam, és odarohantam Hozzá. Csak ennyit tudtam mondani.  Ne!- és kitéptem a kezébQl a kártyát. Az P neve nem lehet ezeken a lapokon. De ott volt. Élénk vörös betqkkel égett, sötéten, szinte élt. Jézus neve eltakarta az enyémet. Nevét a vérével írta. Gyengéden kivette a kezembQl a lapot. Szomorúan mosolygott, és folytatta a kártyák aláírását. Nem hiszem, hogy valaha megértem, hogyan végezhetett ilyen gyorsan, de a következQ pillanatban már úgy tqnt, be is fejezte, és visszalépett hozzám. Kezét a vállamra tette, és így szólt: - Elvégeztetett! Felálltam, P pedig kivezetett a szobából. Nem volt zár az ajtón. Még voltak kártyák, amiket meg kellett írnom. Fordította: Kasim Seherezádé videoklipp itt A Szeretet-Közösség honlapja http://www.szerko.com" target="_blank" rel="nofollow">http://www.szerko.com Készítette a Joomla! Generálva: 28 November, 2007, 08:40

Talán most sikerül Teljesen érthetõ, hogy még az igazság legõszintébb és legkomolyabb keresõit is zavarba ejti a mai vallásos helyzet, vallások, szekták és kultuszok százaival, még a kereszténységen belül is, és további vallásokkal a különbözõ kultúrákban és országokban, mialatt naponta születnek új vallásos mozgalmak. Mindazonáltal Isten kielégítõ útmutatást adott, hogy "megismerjük az igazság lelkét és a tévelygés lelkét" (1János 4,6), ha valóban akarjuk. Három feltétel van, ami különösen nagy segítség egy szekta vagy mozgalom megvizsgálásához: a vezetõik tanítása a Bibliával, Krisztussal és a megváltás módjával kapcsolatban. 1. Állásfoglalás a Bibliával kapcsolatban. - A Biblia több százszor állítja magáról, hogy Isten írott Igéje. Krisztus és az apostolok az ószövetség írásait Istentõl ihletettnek és teljesen tévedhetetlennek fogadták el. Jézus azt mondta: "az írást nem lehet érvénytelenné tenni" (János 10,35). Az újszövetséggel kapcsolatban pedig megígérte tanítványainak, hogy "õ (a Szentlélek) tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek" (János 14,26), és "az igazság Lelke elvezet titeket minden igazságra" (János 16,13). Ezért az elsõ század folyamán az apostolok - akik Krisztussal voltak, tanúi voltak feltámadásának, és megkapták ezeket az ígéreteket - fokozatosan írták le az evangéliumokat és az apostoli leveleket, amelyek ma az újszövetséget alkotják. Ezeket a korai keresztények készségesen elfogadták és befogadták, mint ihletett írásokat. Az apostolok állították, hogy ezek az írások Istentõl ihletettek és hitelesek, az igazi keresztények pedig mindig is ilyennek fogadták el õket. Végül, az elsõ század vége felé, az egyik utolsó apostolnak, Jánosnak a szeretettnek lehetõsége volt, hogy látomásban belelásson a jövõbe és leírja az írások utolsó hiteles könyvét, a Jelenések könyvét. Ez teljessé tette Isten írott igéit. "én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéibõl, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából" (Jelenések 22,18-19). Krisztus apostolának ezek az utolsó szavai adják a legfontosabb szabályt. Az írások teljes mértékben ihletettek, akár még szavanként is, és azok, akik hozzáadnak vagy elvesznek belõle, hamis tanítók. A szektások általában a Bibliához való "hozzáadásban" bûnösek, akár azt állítva, hogy a közösségük alapítójának írásai Istentõl ihletettek, akár azt, hogy vezetõik értelmezései elengedhetetlenül szükségesek és hitelesek. A modernisták és a szabadelvûek azonban egy még ennél is rosszabb dologban, a Bibliából való "elvételben" bûnösek, kivágva vagy jelképes értelmûvé téve azokat a részleteket, amiket õk tudománytalannak vagy ésszerûtlennek tartanak a mai ember számára. Az igazi tanító azonban az egész Bibliát és csak a Bibliát fogadja el, mint Isten tévedhetetlen szavát. 2. Állásfoglalás Krisztussal kapcsolatban. - Az igazi keresztény tanító örömmel elfogadja és hirdeti Jézus Krisztust úgy, ahogy van, igazi Istenként és igazi emberként. "Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az Antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút." (1János 2,22). "Mert sok hitetõ jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitetõ és az Antikrisztus." (2János 7). "Közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki õket megváltotta " (2Péter 2,1). A Krisztus személyével kapcsolatos tévedés megjelenhet az õsi misztikus eretnekség formájában, ami megtagadta az õ igazi emberi mivoltát, vagy a mai szabadgondolkodó eretnekség formájában, amely tagadja igazi istenségét. Az utóbbi nagy embernek, nagy vallási vezetõnek és tanítónak tekinti, de nem fogadja el szûztõl születését, bûntelen életét, helyettes áldozatát, feltámadását és mennybemenetelét. Bármilyen szekta felekezet vagy vallásos mozgalom, ami nem hirdeti világosan és hangsúlyozottan az úr Jézus Krisztust úgy, mint a tökéletes Emberfiát és Isten egyszülött Fiát, Istenét, "aki van, és aki volt, és aki eljövendõ: a Mindenható" (Jelenések 1,8) az hamis és elvetendõ. 3. Állásfoglalás a megváltással kapcsolatban. - Krisztus evangéliuma "Isten ereje, minden hívõnek üdvösségére" (Róma 1,16). Az evangélium szó jó hírt jelent, nem pedig jó tanácsot. Nem azt mondja el, mit kell tennünk és mit nem, hogy elnyerjük a megváltást, hanem elmondja, mit tett Krisztus, hogy ingyenes ajándékként nyújtsa a megváltást. "Hiszen kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Efézus 2,8-9). Minden más vallás a földön, akár álkeresztény, akár nem keresztény, kielégíti az ember büszkeségét azt tanítva, hogy kiérdemelheti vagy hozzájárulhat az üdvössége elnyeréséhez. Csak az igazi bibliai kereszténység fogadja el az embert úgy, ahogy van, teljesen elveszve a bûnben, Istentõl való örök elkülönülésre ítélve. Az evangélium, "ami által üdvözültök" az a dicsõséges hír, hogy "Krisztus meghalt a mi bûneinkért" (1Korinthus 15,1.3), és kegyelembõl megmenekülhetünk, Krisztusban való személyes hit által, és sehogy másképpen! Bármilyen vallás, ami mást tanít, hamis. Pál azt mondta: "ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!" (Galácia 1,9). Az, akit Isten kegyelme Krisztusban megmentett, természetesen mindenben Krisztust és az õ igéjét fogja követni, de nem azért, hogy üdvösséget nyerjen, hanem szeretetbõl és hálából az õ nagyszerû ajándékáért, a megtisztulásért és az örök életért.

És mi az? Én nem látok semmit....