Par evvel ezelott jo iskolat vegeztem, jo eredmenyekkel Magyarorszagon, tele voltam lelkesedessel, tervekkel...semmire nem mentem, a vegen mar nem volt belyegre sem penzem, hogy oneletrajzokat kuldjek, segely nem jart, mert nem volt munkahelyem, ahol bejelentettek volna.
Anyukammal laktam, aki negy muszakban dolgozott, megis 60ezer Ft-ot vitt haza a honap vegen. Amikor tulora volt, nem fizettek ki, de aki nem ment be, kovetkezo heten mar nem kellett visszamennie.
Na, ebbol a helyzetbol elhataroztam, hogy elmegyek kulfoldre, amihez szemelyi kolcsont kellett felvennem. Eleinte csak nyelvet akartam tanulni. 4 honap utan eloszor hazalatogattam es a szemelyi kolcsonomet keszpenzben lefizettem. Tisztesseges munkabol, bejelentve, megbecsulve! Ez par eve volt, azota lakast vettem itt (persze kolcsonbol), biztos, jo munkam van, pozitiv munkamoral, az emberek mosolyognak, nem furkalodnak egymas ellen. Jo kis eletem van, amire otthon sem lehetoseg, sem remeny nincsen. Nyaralni jarhatok, amellett, hogy haza is latogatok rendszeresen, penzzel tamogathatom a csaladot otthon. En mar nem mennek haza, akkor sem, ha jobb lenne otthon, mert megvan az eletem itt, de sokan vannak, akik honvaggyal (csaladjukert) kuzdenek es kenyszerbol maradnak.
Nagy a problema otthon es sajnos azt latom, hogy az emberek megalkudtak, megkeseredtek es kihalt beloluk minden erzelem a nagy keserusegben. Nagyon szomoru helyzet ez es minden egyes politikus felelos erte.
Senki sem jokedveben kezd uj eletet kulfoldon, hany csalad van raszorulva, hogy az apa, anya kulfoldon melozzon es kuldje haza a penzt, hat elet ez?!?! Csaladokat szakitottak szet.
"Akinek itthon nem tetszik, annak el lehet menni!" - botranyos kijelentes egy politikustol, ami semmi mast nem szult, mint rosszmaju erzelmeket az otthon maradtaktol a kulfoldon elok fele, ami nem fair.
Plane akkor nem, amikor valasztasok idejen azert lobbizott, hogy a szlovak magyarok magyar utlevelet kapjanak 
Szóval nem hiszem,hogy a mártírsággal az ember sokra mehet...sajnos..
