Az én cicám sajnos 2 hónapja halt meg, rákos volt, de a mai napig nem tudtam tultenni rajta magam.
Nincs nap, hogy ne gondoljak rá családtagunk a mindenünk volt, mivel nekünk nincs gyermek.
Egyelőre borzasztó nehéz, többen tanácsolták, hogy legyen másik cicám, mert addig a lelkem sem fog megnyugodni de ugy érzem, hogy még ez nem megy nekem.
Tanácsokat várok olyan emberektől, akik sajnos belekerültek ilyen fájdalmas helyzetbe.



aztán meglátod, minden helyre jön! Ha egy ideig gyászolod, az érthető és természetes, viszont nem szabad túlzásba esni, mert csak magadnak ártasz vele 
egy szemét gazember miatt, mindegyik elvesztése fáj még, de abban igaza van hogy egy új cica enyhítené a fájdalmat elfelejteni nem fogod, az elvesztése is fájni fog, de ha gondoskodsz az új jövevényről elvonja a figyelmed róla és azt veszed észre , hogy őt is nagyon szereted , persze közben a szívedben örökké ott marad a másik cica, én pl gyertyát is gyújtottam a Vanda nevűnek mikor a szülinapja lett volna junis 13 án.