Szerintem, ha megkérjük a párunkat valamire, az nem lehet és nem is lesz számára teher. Mert tudja, hogy ha megteszi, azzal nekünk segít és nem tehernek érzi. Legyen az szemétlevitel, teafőzés, mosogatás vagy bármi. De ugyanez visszafele is működik, nekem sem teher elvinni az autót lemosni vagy kiporszívózni. Számomra sem teher bármit kér.

Sőt, ha megkérem valamire és nem a legtökéletesebben csinálja meg, akkor nem leszúrom, hogy "na ezt sem lehet rád bízni", hanem megköszönöm, hogy megcsinálta, elmondom, hogy tök ügyes és hozzáteszem, hogy legközelebb még ezt vagy azt másképpen csinálja. És akkor nem érzi úgy, hogy ő semmihez sem ért, hanem jó érzés tölti el, hogy segíthetett. Legalábbis egy normális kapcsolatban így  működik, hogy nincs kimondott női és férfi szerep, mert a porszívót is megfoghatja akárki, ahogy mosogatni is tud a nő is és a férfi is. Végülis egyenrangúak vagyunk, vagy nem?

Szerintem nincs ebben semmi manipuláció. A felesleges konfliktusok elkerülése ez. A megosztás (sz-gy-f) ténylegesen létezik, de jó a megfelelő helyen alkalmazni.

Párkapcsolaton belül a konstruktivitást tartom fontosnak a kommunikációban, az ilyen szerepjátékok pedig megölik azt.

A rossz kommunikálás pedig megöli az érzelmeket, a vonzalmat.

Nem röhejes. Ez az asszertivitás. Csomó idegességet megspórol az életedben. Mellesleg a gyerek-felnőtt-szülő megosztás is tényleg létezik. Aki nem ismeri, próbálja ki a fent leírt módon egy számára közömbös szituációban és figyelje a másik reakcióját (pl. ha egy idegen beszólogat, mert lassan fizetsz egy pénztárnál). Aztán lehet otthon gyakorolni! Jó kis manipulációs eszköz!

Ennél bugyutább cikket még sose olvastam! Az írónak tán se gyereke,se társa? Ez valami szörnyű,közhelyes,röhelyes,a pont hogy nem mondtál semmit kategória!