Igen, szerintem sem kell tipikus anyós-meny kapcsolatot kialakítani, de hiába próbálok én, a meny rendesen viselkedni vele, ha ő még a "kákán is csomót keres". A legegyszerűbb nem foglalkozni vele, és a "kötelező" ünnepeket végigülni, mert mégiscsak a párunk anyja. A legfontosabb, hogy a párunkkal boldogok legyünk, végülis nem az anyóssal élünk együtt, szerencsére.  Mert tehetsz Te bármilyen jót, ha ő soha nem tudja vagy nem akarja elfogadni, hogy "elvetted" az ő kicsi fiát. Ha fontosabb neki az, hogy saját magát sajnálja, mert "elveszítette" a fiát, ahelyett, hogy ő is boldog lenne, mert a fia is boldog. Mert még a fia attól boldog!!, hogy ő otthon "kesereg", ez az amit nem tudnak felfogni. Lehet bármilyen szövevényes az anyós, ha a fia a saját felesége mellé áll.

Valóban undorító!

Az egyik feleségemmel megüzenték a szülei, hogy az esküvő után anyuka-apuka kell szólítsam őket.

Viszont, hiába akarja az egyik, ha a másik nem.

Az a legkedvesebb rokon, amelyik a legmesszebb lakik!

Két ember viszonya a két fél hozzáállásán múlik. Szinte mindegy, hogy házastárs, munkatárs vagy anyós a másik.

Én egy dologtól dobok hátast, amikor valaki az anyósát "anyukának" szólítja!

Hát igen,igazság szerint ez az ideális meny-anyós kapcsolat.

15 éve nem láttam, nem beszéltünk. Szerintem a kapcsolatunk kiegyensúlyozott és harmonikus.