Igen, nagyon. Pontosabban attól, hogy már nem leszek, vagy nem lesznek azok, akiket nagyon szeretek.

Két "okos"gondolat:

-az élet a születéstől fogva haldoklás-míg meg nem halunk

-Ne sírj , hogy megöregedtél,van akinek ez sem sikerül.

Természetesen némi iróniával,de a lényeg, ha menni kell,akkor nem lehet alkudozni.Csak méltósággal lehetne.....

nem

én ha gyogyithatatlan beteg lennék a még jo szerveimet felajánlanám annak akinek szüksége van rea, s végleg elaltatnám magam, még a korházban égessenek el s a hamvaimot eresszék szélnek , már nem félek a haláltol

Erről beszéltem én is,hogy gyors legyen,mert évekig szenvedni nem emberhez méltó. Ezért van az,hogy én támogatnám az eutanáziát.

De igen is leszel.Csak nem a földi világban ,hanem az égiekben.Én vallásos vagyok és hiszek a túlvilági életben.És ha ugy hozza a sors,hogy nagyon beteg leszek és szenvedek akkor jöjjön a halál inkább mint az évekig  tartó szenevedés.

Én nem a haláltól félek,hanem az odáig vezető szenvedéstől.Édesapámnak "szép" halála volt.Magas volt a vérnyomása,és egyszer csak összeesett amikor jött befelé az udvarról.Az Isten ugy adta,hogy amikor a küszöböt keresztűl lépte a konyhába beesett.Én is igy szeretnék meghalni.

Igen,csak gyors legyen.

Én nagyon. Tudom, hogy nem kellene, de nagyon furcsa belegondolni, hogy nem leszek.

Én magától az elmúlástól nem félek. Inkább attól, hogy idő előtt itthagyom a szeretteimet, vagy hogy idős koromra magatehetetlenné válok. Ezt nem szeretném.

Régen olvastam egy keveset a halál utáni életről, és a halál tényleg csak egy másik létforma kezdete. Sok ember egymástól függetlenül szinte ugyanazt mondták el. És mindannyian jól érezték magukat az "utazás" közben. Ez egy átmenet. Volt aki úgy írta le, hogy nem is akart visszajönni. És ők azt mondták, hogy nem félnek már tőle.

Csak attól félek, de nem gondolkodom rajta, csak nem szeretnék meghalni.

Jó lenne ezt biztosan tudni,akkor én sem tartanék tőle.

Nem, a halál egy köztes állapot.

„A halál nem több, mint egy új kaland kezdete!”

Mondtam a férjemnek,engem tegyen be a szekrénybe,mert nagyon fázós vagyok. A tudat pedig,hogy ott vagyok visszatartja attól,hogy más nőt hozzon a házhoz

Én úgy képzelem, hogy majd föntről figyeljük őket! ha nem is igaz azért ez a tudat megnyugtat.

Azon gondolkodom,ha a halál jut az eszembe,hogy nem fogom tudni mi van a fiammal,a majd születendő unokámmal. AZÉRT NEM BIZTOS,HOGY NEM FOGOM TUDNI! ))))

Én inkább attól félek, hogy valami olyasmit hagyok magam után, amin még feltétlenül javítani akarok, amin van még mit rendbehozni.

Nem!

majd a kisgarzonba pár millió évünk lesz!