
Egy vén könyvtári cédulára
írom fel titkos üzenetnek:
ki száz év múlva megtalálja,
tudja meg, szeretlek, SZERETLEK!
Kötetbe préselt régi évek
közt, hol az Idő megtüremlett
s nem hallszanak a percenések –
sóhajtom-suttogom: SZERETLEK!
A megvasalt öreg akácfa
az ablakon be-benevethet,
életem éke, drága násfa,
szeretlek, szerelek, SZERETLEK!