Két éve egyedül nevelem a kislányomat. Ismerkedtem és randiztam is azóta férfiakkal, de pár hét után azt vettem észre, többre vágyom, mint amennyit kapok tőlük.
Hét hónapja viszont egymásba szerettünk egy 30 éves férfival, akivel minden olyan, ahogy mindig is szerettem volna. Az illető azonban nős, és gyerekei is vannak. Látom és érzem, hogy fontos vagyok neki, de sohasem tudnám arra kérni, hogy otthagyja miattam a családját, főleg azért, mert csemetéi még kicsik. Ő viszont egyre többször mondogatja, hogy csak miattuk van még a nejével. Imádja őket, és a beszélgetéseinkből azt a következtetést vonom le, hogy kényszerből még évekig a feleségével marad, csak azért, hogy a gyerekeinek ne okozzon fájdalmat.
Vannak napok, amikor látható, hogy milyen nagy nyomás van rajta, hiszen nagyon nehéz egyszerre otthon és nálunk is helytállnia. Persze nekem is megvan a magam hibája, ugyanis valósággal rázúdítom az érzelmeimet arra, akit szeretek, amit nem mindenki képes elviselni - néha félek is attól, hogy ily módon tönkreteszek mindent. Annál is inkább, mert a kedvesem éppen az ellentétem: óvatosan, burkoltan juttatja kifejezésre azt, ami benne zajlik - nem az a fajta ember, akitől csöpögős szerelmi vallomásokat lehetne várni.
Mintha azt akarná, hogy én ennyiből is megérezzem, miként érez. Sokszor töprengek azon, érdemes-e várnom rá, vagy inkább - legyőzve a szívemet - ki kellene lépnem ebből a kapcsolatból.
Édesanyám háromszor volt férjnél, és mindegyik házassága tönkrement, igaz, az utolsó két évtized után. Lehet, hogy én sem fogom megtalálni azt, aki 100%-osan velem lehet egy életen át?
Pedig ezzel a férfival minden olyan jól működik. Meg tudjuk beszélni a problémáinkat, de van, hogy egyszerűen csak együtt töltünk pár órát, amikor kikapcsolunk, és csak egymásra figyelünk. A szex is nagyon jó vele. És ami a legfontosabb: a kedvesem és a gyerekem jól kijönnek egymással. Mit gondolsz erről az egészről?
Válaszodat előre is köszönöm,
Titi
| Május | ||||||
| H | K | Sz | Cs | P | Szo | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |||
Én azt gondolom, hogy az ilyen helyzetek azok, aminek látszanak.
Két felnőtt kellemes, felelősségvállalás nélküli, közös időtöltéséről van szó.
Nem vonom kétségbe, hogy szereted ezt a férfit, és azt sem kérdőjelezem meg, hogy ő is hasonlóképpen érez irántad abban a pár órában, amíg együtt vagytok.
Hogy is írtad? Ilyenkor ki tudtok kapcsolni, és egymásra figyeltek. Hát akkor élvezd ki minden percét a viszonyotoknak. De ne várj csodát. És legfőképp ne magadat hibáztasd azért, hogy szeretnél valakit szabadon és őszintén kimutatva az érzéseidet szeretni. Ez ugyanis az igazi, harmonikus párkapcsolat alapja.
A választás joga a tiéd. Jó ez így, vagy mást szeretnél? Őt akarod?
Amit tehetsz: elfogadod őt meg ezt a helyzetet annak, ami, és élitek így az életeteket. Elmondod neki, hogy közös életet szeretnél vele.
Szakítasz vele, vállalva azt is, hogy átmenetileg magányos leszel.
Szóval?
Én azt tapasztaltam, hogy csakis akkor nyerhetünk az életben, ha tudjuk, mire vágyunk, és kockáztatni is hajlandóak vagyunk érte.
Családállítással meg lehet nézni a kapcsolatotokat, azt, mi mozgatja lélekszinten a férfit. Ám ez csak akkor segít rajtad, ha valóban hajlandó vagy szembenézni a sorsoddal.
A döntéshez bátorságot, a kivitelezéshez erőt, az életedhez boldogságot kívánok. És ne feledd, szívesen segítek, ha elakadnál.
Féderer Ágnes
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj exkluzív púdert, rúzst és körömlakkot a nyár színeiben! |
| Nyerj szalon minőségű hajdúsító sampont és hővédő hajhabot! |
A rovat támogatója: Telenor
A rovat támogatója: TURBÓ DIÉTA®
