Emlékszel még a görcsbe rándult gyomor érzésére, amikor az álláspályázat első lépcsőfokát megugorva behívtak személyes interjúra? És arra, amikor közölték, hogy megkaptad a melót? A karrierstressz ott kezdődik, amikor összeállítod az önéletrajzodat, és azért szorítasz, hogy sikert arasson a célpontnál.
Aztán ott folytatódik, ahol már a szigorú HR-es szőrözős kérdései elől igyekszel kitérni, vagy legalábbis jól manőverezve megformálni azokat a mondatokat, amelyeket minden munkaügyis hallani akar.
A verbális játszmák azonban nem érnek véget azzal, hogy küszöbön belülre kerültél. A munkahelyi hétköznapokon is kicsúszhatnak félresiklott mondatok, amelyek akár a székedet is megingatják. Kerüld a következőket!
Amíg a középiskolák nagy linkjei annak idején elismerést és csodálatot váltottak ki a diáktársak többségéből lázadó és szabálytörő húzásaikkal, addig a munkahelyek kevésbé idealista világában már távolról sem olyan népszerű a túlzott lazaság. Amíg te esetleg úgy érzed, csupán a nyers őszinteség vagy a közvetlenség jele a nyíltan felvállalt másnaposság, amire a kollégák akár együttérzéssel vagy megengedő mosollyal is reagálhatnának, addig a frusztrált hétköznapokban őrlődő munkatársak inkább szemöldököt ráncolnak a hátad mögött.
Nem mintha ők nem esnének hasonló csapdába, amikor azonban mások lazítása saját terhükre vagy kárukra történik, már csöppet sem vicces a dolog. Olyannyira nem, hogy ha nem egyedi esetről van szó, könnyen rád is süthetik a link dolgozó bélyeget.
Az állandóan hangoztatott negatív program legalább olyan veszélyes karriertabu, mint a főnök kedvence posztért hajtó öntömjénezés. Persze az első hetekben még gyakori a bizonytalanság, amíg nem látsz át minden munkafolyamatot, de ha később sem tudod levetkőzni a folyamatos aggodalmat, ráadásul a saját képességeidet rendszeresen megkérdőjelezed, előbb-utóbb a kollégák is megunják.
Ha a munkahelyi stresszfaktorok inkább felőrölnek, mint ösztönöznek, és lassan már befeszült izmokkal ülöd végig a nyolc órát, a környezeted ösztönösen tágítja majd a köztetek lévő személyes teret. Innentől már csak idő kérdése, mikor jut el a főnökhöz is a neurotikus kolléga kiszínezett mítosza, neked pedig többé aligha lesz tekintélyed, talán már íróasztalod sem.
Az új kollégákat gyakran provokatív szituációkba keverve igyekeznek véleménynyilvánításra késztetni, hiszen eleinte a legtöbb újonc még nem szívesen foglal állást, inkább a csöndes megfigyelő pozícióját veszi fel. Persze, ahogy telnek a hónapok, egyre biztosabb talajt érezve a lábad alatt, könnyen csúszhatnak ki meggondolatlan szavak a szádon akár a többi kollégával, akár a főnökkel kapcsolatban.
Minden csapat kinevel előbb vagy utóbb egy hangadót, aki felléphet érdekképviselőként a többiek nevében is. Titkon a gyávák és a megfontoltak is bólogatnak, ám, ha túlcsordul a lelkesedés, mindenki hirtelen elillan a helyszínről - és a hangadó egyedül marad. Sok kellemetlen szituációtól és egy tucat ellenségtől menekülsz meg, ha nem vállalod be a felbujtó véleményvezér szerepét.
Szinte senki sem szereti azokat a lexikonokat megszégyenítő tudástárral bíró okosokat, akik állandó kritikai éllel a hangjukban fejtegetik saját stratégiájukat. A hangsúly általában a saját erények kifejezésén van, az újító elképzelések és kreatív ötletek pedig rendszerint azzal a céllal születnek, hogy lefőzzék a többiek hétköznapi gondolatait. Ugyanis, bár neked meg sem fordul a fejedben ez a negatív forgatókönyv, a kollégák nagyjából ilyen képet kapnak a fontoskodó mondatok hallatán. Ez nem jelenti azt, hogy sosem érdemes bedobni az ötleteidet vagy új módszert javasolni, csupán arra kell ügyelned, hogy ez ne tűnjön fölényes önreklámnak.
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj szalon minőségű hajdúsító sampont és hővédő hajhabot! |
| Nyerj narancsbőr ellen ampulla csomagot a csodaszép bőrért! |
A rovat támogatója: Telenor
A rovat támogatója: TURBÓ DIÉTA®
