Mielőtt elkezdtem a kísérletet, a Facebook-aktivitásom vasárnaponként nagyjából egyetlen posztból állt, ez pedig a következő volt: az alkohol a sátán vizelete!!! Ezzel jeleztem, hogy a másnaposság kínjaival küzdök, és a kínok győzedelmeskednek felettem. Na, hát ez most egy darabig nem volt, és most sincs. Pedig elmentem szombat este bulizni.

A barátaim kilenc körül beállítottak egy teherautónyi alkohollal, én meg izéltem, hogy mit csináljak. Menjek bulizni velük? Ne menjek? A beugró még nagy szűkösen kijönne a költségvetésből, de mi van a lenti fogyasztással?

Mert inni valamit azért kell, teljesen józanul végigcsinálni egy bulit, hát, az az igazi challenge. Már próbáltam párszor, de ezek a bulik valahogy vészesen korán véget értek számomra.

Aztán most mégis belevágtam, egyrészt, mert ki kellett engednem a gőzt, másrészt, mert már kezdtem aggódni, hogy véglegesen odulakóvá válok. Ugye, mióta nincs pénzem, nagyjából heti egyszer mozdulok ki, és legutóbb, mikor beültünk, egész feszélyezett a „tömeg”, ami a pultosból meg plusz öt főből állt.

Harmadrészt azért mentem el, mert iszonyatosan rossz lett volna nézni, hogy ők mennek, én meg nem. Egyik olvasó írta, hogy a kevés pénz az lemondás, folyamatosan döntened kell, hogy miről mondasz le.

Hát, én döntöttem, és a szórakozás javára lemondtam a csokiról, az üdítőről, és a kaja egy részéről. Felelőtlen voltam? Lehet. Kezdek elgyengülni? Lehet. Azt hittem, hogy sokkal könnyebb lesz egy hónapig minimálbérből élni, és lemondani mindenről? Igen. Kezdem érezni, hogy ez így nagyon nem könnyű? Hatalmas igen.

A lényeg, hogy a kisördög és a kisangyal közül végül a kisördög győzött (a kis szemét nem hagyott békén, folyamatosan sugdosta a fülembe, hogy menjél, menjél, menjél), és lementem a többiekkel. Pénztárcát nem vittem magammal, csak egy kulcsot.

A kiruccanás 1200 forintomba fájt (beugró), lesz ennek még böjtje, már előre látom, hogy fogom én szidni magamat jövő héten. Sőt, valójában már most anyázok, hogy hogy lehettem ekkora barom. Külön büszke vagyok magamra azért, mert pont tegnap agyaltam, hogy most még spórolósabbnak kell lennem.

Nemsokára megyek bevásárolni, a maradék 5680 forintomból (én hülye tényleg, hogy soha nem birok a seggemen maradni).

Update: Ezúton is szeretném kérni a dj-től, hogy legközelebb játssza le lécci-lécci ezt a számot. Köszönöm!! (bent már egyébként sikítófrászt kapnak tőle(m), ismétlésre állítva hallgatom)