75 éves korában elhunyt Sinkó László színművész

Varázslatos művész ment el

A Nemzet Művésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, valódi színészlegenda volt.

"Életének 75. évében elhunyt Sinkó László a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, szinkronszínész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

A Budakalászon élő művészt 2011-ben Budakalász díszpolgári címével tüntette a ki a város Képviselő-testülete. Emlékét kegyelettel megőrizzük" - tette közzé a szomorú hírt Budakalász Hivatalos Közösségi Oldala a Facebookon pénteken késő este.

A felejthetetlen Sinkó László

Sinkó László 1940. március 18-án született, bátyja a 2001-ben elhunyt Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész volt. 1962-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Játszott a debreceni Csokonai Színházban, a Nemzeti Színházban, de ő volt például a budapesti Katona József Színház egyik alapító tagja is. A kilencvenes évek második felében az Új Színház tagja volt, később szabadúszó lett, majd 2003-tól ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött.

Sinkó László és Sinkovits Imre 1969-ben, a Nemzeti Színház Mozaikok című darabjában
 Gobbi Hildával az 1982-ben, a Boldogtalanokban
Az ikonikus Másfélmillió lépés Magyarországon című dokumentumfilm narrátoraként
2013-ban a Nemzeti Színház Örökös Tagja lett

Leghíresebb állandó szinkronszerepei Anthony Hopkins, Jack Nicholson, Gene Hackman és Leslie Nielsen voltak. Ő kölcsönözte a magyar rajzfilmben, a Macskafogóban Nick Grabowski hangját is. Leghíresebb televíziós alakítása Szabó Károly szerepe volt a Szomszédokban, de a fiatalabb korosztály számára ikonikus figuraként tűnt fel az Üvegtigris 2-ben is, ahol kihallgató rendőrt játszott. Nézd meg a fantasztikus jelenetet az alábbi videóval!

Egyik legutolsó, nagy, átfogó interjúját tavasszal adta az Origonak, ahol gyerekkoráról, pályájáról, a magyar nemzetről, színművészetről összegezte bölcsességeit a nagyszerű művész. Ahogy mondta:

"Nem szeretem azt a szót, hogy hazafi, inkább megpróbálok becsületes polgárember lenni. Mert ahogy Kisfaludy Károly írta első sikerdarabja, A tatárok Magyarországon bemutatója után: „Sok haza puffogtatás, ok semmi…” Magyarországon élek, szeretek itt lenni. Nem lázadozom, az idegrendszeremmel és az indulataimmal csínján bánok, mert a szakmám ezeket meglehetősen igénybe veszi."

Pozsgai Zsolt rendező így búcsúzott a legendától

Pozsgai Zsolt a Facebookon e szavakkal búcsúzott Sinkó Lászlótól:

"Forgathattam vele életem első nagyjátékfilmjét 2006-ban. Felhívtam, nevetett: film?! Tizenöt éve nem jutottam eszébe senkinek. És megköszönte. Ő, nekem...Elképesztő színpadi színész, sokszor miatta mentem színházba, mert ott volt a neve a szereposztáson. Mindent látni kellett tőle. És mióta a magyar film ráállt egy olyan vágányra, hogy mindig ugyanazokat kellett nézni, a dilettánsok nem merték bevállalni, mert kérdező színész volt, és a tehetség kérdéseire nehéz válaszolni. Az alternatív filmesek pedig féltek tőle, "túl profi", mondták. És az elmúlt huszonvalahány évben végig kellett nézni, micsoda filmes lehetőségek mentek el ezek mellett a fantasztikus művészek mellett. Sinkó Laci megvonta a vállát, tehette, volt már neki elég. De az új generáció hozzá hasonlatos fiatal nagy tehetségei még csak bele sem kóstolhattak abba a filmes csodába, amelyben neki régen bőven volt része.

Sinkó László, és a háttérben Pozsgai Zsolt rendező

A Várkonyi-És Társai Iskola egyik legnagyobb alakja ment el. Büszke és boldog vagyok, hogy hozzájárulhattam ahhoz, hogy egyik alakítását megörökíthettem.
Legyen neki könnyű az út."

Nyugodjék békében!

Első kép: Facebook/Budakalász Hivatalos Közösségi Oldala

Ebben a cikkben nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport
Ezt is szeretjük