Bár itthon idén még nem indult be a síszezon, a Barátok közt népszerű színésznője, Mérai Kata már alig várja, hogy essen a hó, és hódolhasson kedvenc téli sportjának. Ugyan a síeléssel kapcsolatban nem csak kellemes tapasztalatai vannak, egyik ilyen élményéről ő maga mesélt a Feminának.
- Itt a tél, és valamennyien igyekszünk előcsalni évente egyszer használatos sítudásunkat. Természetesen velem is számtalan olyan téli baki megesett, ami akkor és abban a pillanatban egyáltalán nem, vagy legalábbis kevésbé tűnt viccesnek.
Egy ilyen alkalommal, amikor éppen szívem aktuális választottját próbáltam elkápráztatni sítudásommal - aki persze remekül cikázott a pályán -, történt meg velem, hogy mit sem sejtve a rám váró nehézségekről, azt gondoltam, ha valakinek ez nem fog problémát okozni, az természetesen én leszek.
Bár az igazat megvallva, talán ha kétszer volt előtte a lábamon síléc, az is gyerekkoromban és az Alföld szemet gyönyörködtető síkságán. Végül is - gondoltam magamban - szertornáztam, görkorizni is elég jól tudok, miért pont a síelés ne menne?
Kicsit ide teszem a csípőm, kicsit oda teszem a testsúlyom, és közben csak arra kell figyelni, hogy a botok ne akadjanak a lábam közé. Hihetetlen bátorsággal - bár egy kicsit izgulva - vetettem fel magam a tányéros felvonóra.
A mai napig nem értem, hogy hogyan sikerült elsőre felülnöm, felmennem vele anélkül, hogy elhagytam volna a léceket a lábamról, valamint le is szálltam minden nehézség nélkül.
A hegy tetejéről aztán magabiztosan megindultam egy olyan lejtőn, amin már lesétálni is kész vakmerőség - nem bíztam a véletlenre. Nyílegyenesen a pálya alja felé vettem az irányt, gondoltam, gyorsabban leérek, túl leszek rajta, aztán elkönyvelhetem, hogy megy ez nekem, csak legfeljebb nincs már hozzá kedvem, és nyugodtan iszogathatom a forralt bort, amíg a többiek ennek az általam soha meg nem értett sportnak hódolnak.
A következő pillanatban pedig vakmerő tempóban, mint egy lesikló versenyző, szó szerint beugrottam a pálya aljának irányába, és mint egy eszelős, elindultam a lejtőn.
Nagyon hamar egyértelművé vált számomra, hogy ezt túl sokáig nem fog menni, és száguldásom - mely körülbelül 10-15 méterig tarthatott -, hatalmas eséssel zárult.
Mire felocsúdtam az esésből, és elült körülöttem a porfelhő, kisebb tömeg gyűlt össze körülöttem. A gyülekező tömeg nagy része biztos volt benne, hogy a mentő visz el, de felálltam, leporoltam magam, majd mérgelődve megállapítottam, hogy a pálya milyen rossz, és hiheteten, hogy a kezdő síelők a hóekézéssel mennyire letolták a havat a pályáról. Majd emelt fővel lebattyogtam a domboldalon, és összeszedtem a síléceimet.
Amit viszont rajtam kívül senki nem tudott meg soha, hogy három hétig gyakorlatilag képtelen voltam ülve enni és a hátsóm helyén egy nagy lila szilvát hordtam. Azóta nem volt síléc a lábamon.
Azóta inkább szánkózom. Kisfiam, Bálint nagyon szereti húzatni magát, bár tavaly télen egy családi kirándulás alkalmával igyekeztem rávenni a siklás örömeire. Egyik bemutatómat sikerült is videóra rögzítenünk, így örök mementó, hogy hogyan estem hasra. Ennek ellenére én már nagyon várom a havat, hogy újra mehessünk szánkózni, hógolyózni vagy csak nagyokat sétálni.
Fotó: RTL Klub/Bársony Bence
Schnell Ádám a Femina riporterének örömmel mesélt a Szomszédokos időkről, de a magánéletének titkait is megosztotta az olvasókkal.
| Nyerj UltraContour és VelaShape kezelést 104 ezer forint értékben! |
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj új, formabontó csomagot a TEKA-tól a tökéletes konyháért! |
A rovat támogatója:
A rovat támogatója:
