3 tipikus szülői mondat, amitől kudarcos felnőtt lehet a gyerek

Hiába nem gondolja komolyan a szülő, a gyerekben nagyon is mély nyomot hagyhatnak.

Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Nincs ember, aki képes nap mint nap minden tekintetben topon lenni, beleértve természetesen a szülőket is, akiknek ráadásul több fronton kell helytállniuk.

Így történhet meg, hogy néha olyasmit mondanak a gyereknek, amit ők maguk nem gondolnak komolyan - a kicsi viszont annál inkább. Olyannyira, hogy az ily módon szerzett sérülés akár felnőtt énjére is kihathat majd. Cikkünkből kiderül, mit ne mondj semmiképpen!

Ne törődj vele!

A gyerkőcök problémái felnőtt szemmel nézve jelentéktelennek tűnnek, ám valójában a legkevésbé sem azok, hiszen a kicsik hasonlóképpen élik meg őket, ahogy szüleik mondjuk egy fizetésemelés vagy előléptetés elmaradását, netán egy kisebb vagy nagyobb mélypontot a házasságukban. Ennek megfelelően egy óvodai vagy iskolai konfliktus, illetve egy játék elvesztése is frusztrációt jelent számukra. Ha pedig az édesapa vagy édesanya ezt bagatellizálja, a gyerek úgy érezheti, nemcsak a problémája, hanem esetleg ő maga sem eléggé fontos a hozzá legközelebb álló felnőttek számára. Mindez a későbbiek során nemcsak a velük való kapcsolatára, hanem általában az önértékelésére is rányomhatja a bélyegét - ami pedig negatívan befolyásolja boldogulását az élet valamennyi területén.

Fontos tehát a szülőnek a látszólag csip-csup ügyekről szóló beszámolókat is végighallgatni, és ha lehet, kivárni a végét anélkül, hogy megoldási javaslattal állna elő - kivéve persze, ha ez kifejezett kérés a kis sértett részéről. Utóbbi számára ugyanis egyrészt egyfajta kiszelepelést jelent, ha beszélhet, másrészt a az odafigyelés és az együttérzés többet jelent számára bármilyen "stratégiánál".

"Nyughass, mert elvisz a mumus"

Régen bevett szokás volt a jobb magaviselet érdekében ijesztő figurák látogatását kilátásba helyezni. Kattintsd végig a galériát, és nevess egy jót!

- Nyughass, mert elvisz a mumus!

Nézegess képeket!

Elolvasom

Erről nem nyitunk vitát!

Miközben a gyerek lassacskán megismeri a világot, elemzi és értékeli mindazt, amit és akit maga körül lát, és bizony előfordul, hogy egyes szokásokat vagy szabályokat feleslegesnek, egyes embereket pedig kevéssé rokonszenvesnek tart. Ám sok szülő hajlamos lehet a fenti mondattal lehurrogni gyermekét, ha az kifejti meglátását vagy véleményét, elzárva ezzel egy eszmecsere lehetőségét.

Lehet, hogy így csend lesz, de annak a gyereknek, akinek rendszeresen ilyen élményben van része, nemigen lehet egészséges önértékelése, így pedig felnőttként sem tudja majd képviselni a saját érdekeit. A vitának tehát nagyon is van létjogosultsága, és természetesen végződhet a szülő "győzelmével" is - a lényeg, hogy érvekkel alátámasztott konklúzió szülessen.

Még egy ilyen, és egy hónapig nincs gépezés!

A kisebb-nagyobb szankcióknak lehet és van is létjogosultságuk, hiszen általuk tapasztalja meg a gyerkőc, hogy szavainak és cselekedeteinek következménye van. Mindemellett az ésszerű keretek valamiféle biztonságot is adnak neki. Az is rendben van, ha a büntetés nem azonnal, hogy figyelmeztetés után jön. Ám nem mindegy, ez utóbbi mit fed, és kiváltképp felesleges olyasmit kilátásba helyezni, ami nemcsak a kis renitensnek, hanem a szülőnek is igazi "bünti" lenne.

Könnyen kiszalad az ember száján, hogy egy hónapig nincs gépezés - tévézés, játszótér, haverok és így tovább. De ki az, akit nem fáraszt halálra a "vezeklő" gyermek nyűglődése - és nem ad előbb-utóbb amnesztiát, már csak a saját jól felfogott érdekében is? Ám ha így tesz, pláne nem is egyszer, akkor sajnos elveszíti a hitelét a kicsi előtt, ráadásul akarva-akaratlanul következetlenségre neveli őt, holott a majdani boldoguláshoz éppenhogy következetességre lenne szüksége. Jobb tehát olyan büntetést kiszabni, ami nemcsak a gyereknek, hanem a szülőnek is bírható - és azt ténylegesen is alkalmazni.

Ezt is szeretjük