A Gesztes ikrek, Berci, Gabi, Peti és Detti egyre többet beszélnek, igaz, sokszor még babanyelven. A számukra kedves emberek és tárgyak nevét azonban több-kevesebb sikerrel már ki tudják mondani.

Az első szó: nem

A jó verbális készség afféle családi vonás Geszteséknél. Az ikrek bátyja, a lassan négy éves Tomi már fél évesen mondta, hogy vau és brrr - értsd: kutya és autó -, 14 hónaposan pedig egy laza bocsi!-val kért elnézést, mikor véletlenül rálépett nagypapája lábára. Most is meglepő választékossággal beszél, olyan szavakat is használva, mint a szerintem vagy a például, ami nem túl gyakori a korosztályában.

 

Az ikrek első szava az volt, hogy nem. Ez persze korántsem meglepő, hiszen a kicsik többnyire akkor kezdenek beszélni, amikor megtapasztalják, hogy van saját akaratuk, amit persze igyekeznek is érvényesíteni. A következő befutó a lámpa lett, igaz, egyelőre csak pa-ként emlegetik a számukra roppant izgalmas világítótestet. Detti egy ideig édesapját is így szólította, mostanra azonban gyönyörűen mondja, hogy apa.

Peti ajának hívja édesanyját, Bercinek az anyuka és a nagymama egyaránt mama, Gabi pedig a nagypapának szerzett örömet, tisztán kiejtve a papa szót. Étkezések előtt a babák a hami, illetve hamm szavakat ismételgetve vonulnak ki a konyhába. Ezek mostanra gyűjtőfogalommá nőtték ki magukat, melybe beletartozik az innivaló, sőt, a fogkefe is, a rendre megrágcsált játékok viszont valamilyen oknál fogva nem. A labda - mely közel akkora népszerűségnek örvend, mint az a bizonyos fényforrás - az ikrek átiratában egyszerűen csak da, de így nevezik kerekded formája miatt a lufit is.

Más szavaknak viszont nem az utolsó, hanem az első szótagját részesítik előnyben, például a kak Peti esetében kakaót jelent, Detti pedig To, Pe és Be - Tomi, Peti és Berci - elnevezéssel illette testvéreit. Érdekes, hogy Berci egypetéjű ikertársát, Gabit ugyancsak Be-ként emlegeti - mintha csak érezné, hogy ők ketten még szorosabban összetartoznak.
 

Gabinak és Bercinek egyébként a jelek szerint a későbbiekben sem lesz szükségük túl sok beszédre ahhoz, hogy megértsék egymást. Nem ritka, hogy, bár egymással háttal ülnek, miközben meg sem nyikkannak, hasonlóképpen játszanak, például a lábukat ütögetik - látszólag egymástól teljesen függetlenül, ennyi véletlen azonban egy kicsit soknak tűnik.

A nem szabad kifejezés gyakorta elhangzik mostanában a családban, mivel a kicsiket jellemzően az a néhány dolog foglalkoztatja, ami tabu számukra. Detti egyelőre csak halandzsázva ismételgeti a tiltást - ami véleménye szerint rá nem, öccseire viszont annál inkább vonatkozik -, ám ilyenkor a hanghordozása a megtévesztésig hasonlít édesanyjáéra. Ha pedig a szóbeli figyelmeztetésnek nincs kellő visszatartó ereje, némi tettlegességtől sem riad vissza.