Sigmund Freudtól kezdődően a pszichoanalízis mesterei több mint egy évszázadon át behatóan foglalkoztak a gyermeki szexualitással, mégis tabunak számít, és rengeteg édesapa és édesanya számára a kétség és a szorongás egyik fő forrását jelenti.
Kiváltképp riasztó lehet a szülőnek, ha konkrétan szembesül azzal, hogy csemetéje voltaképpen szexuális lény - leginkább akkor, ha a kicsit önkielégítésen kapja -, és felmerülhet benne kérdés: vajon normális dolog-e, hogy a néhány éves vagy annál is fiatalabb apróság ily módon szerez örömöt magának. Cikkünkből megtudhatod a választ.
Amikor a gyermek megszületik, egyetlen általános kulturális vagy neveltetési alapelv sem hat rá, és nem ismeri a jó és a rossz fogalmát.
Nincsenek gátlásai, és fel sem merül benne, hogy a nemiséggel kapcsolatos vágyai helytelenek vagy erkölcstelenek lennének, így aztán bűntudatot sem érez.
Semmit nem tud a tabukról és a tiltásokról, épp ellenkezőleg: a szexualitást az öröm és a tudás forrásaként éli meg, illetve eszközként a világ megértésére, a szórakozásra, valamint a saját vagy mások testének felfedezésére.
Számos kutatás kimutatta, hogy a nemi reflexek - férfi- és női erekció - már kora csecsemőkortól jelen vannak. A kicsiken számos fizikai inger - szoptatás, fürdetés, pelenkacsere, babusgatás - hatására a nemi izgalom jelei mutatkoznak. Valójában arról van szó, hogy a baba a szülei és a közte fennálló intim kapcsolat révén ismerkedik meg a különböző érzésekkel, többek között a vonzalommal.
Két-három éves kor között kialakul a gyerek nemi identitása - ilyenkor kezdi elsajátítani a nemi szerepek jellegzetességeit. Olthatatlan a kíváncsisága a nemi szervek, illetve az azokkal elérhető örömök iránt.
A pár éves lurkó a szexuális együttlétről és a kisbaba születéséről kérdezgeti a felnőtteket, orvososat játszik, alkalomadtán megfigyeli a felnőttek nemi kapcsolatait - otthon vagy a televízióban.
Sőt, az idősebb gyerekekkel kiépített homo- vagy heteroszexuális kapcsolatokkal is kísérletezhet - ez esetben persze érdemi előrelépés nem történik, és az efféle próbálkozások a legkevésbé sem határozzák meg a gyerek jövőbeli nemi identitását.
A fenti folyamat részét alkotja saját nemi szerveinek felfedezése és megismerése, akár már kétéves kortól vagy annál is korábban.
Ugyanígy a gyerek önkielégítést is igen gyakran folytathat. A kíváncsiság, az örömérzet és az ellazulási vágy együttesen ösztönzi erre.
Az önfelfedezés a későbbi egészséges szexualitás alapja. Ha szülőként túl nagy jelentőséget tulajdonítasz gyermeked nemi viselkedésének, esetleg megpróbálod azt elnyomni vagy tiltani, traumát okozhatsz a kicsi lelkében. Ez pedig a későbbiek során a felnőttkor általános frusztrációiban, illetve a nemi és érzelmi kapcsolatokat érintő problémákban kerülhet felszínre.
Fontos, hogy szülőként megértsd: a nemiség csak egy gyermeked számtalan tulajdonsága közül. Mindenki saját, egyedi nemi identitással születik, amely úgy fejlődik, ahogy a gyerkőc nő. Az egészséges szexuális fejlődés - amelyet neveléssel irányíthatsz, de mentesen a bűntudattól, az erőszaktól vagy a szélsőségektől - elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges lelkű emberi lény váljon csemetédből.
Az önkielégítés tehát teljesen normális jelenség, a későbbiekre nézve nem vezet betegség kialakulásához és nem eredményez szexuális devianciát. Ha azonban lépten-nyomon tapasztalod, érzelmi hiányérzetet jelezhet, amit a kicsi - más eszköze nemigen lévén - ily módon próbál kompenzálni.
Ez esetben érdemes felkutatnod a kiváltó okot, illetve a lehetséges megoldásokat, akár szakember segítségével is. Ám ne feledd, a bajt ekkor sem maga a maszturbáció jelenti, az ugyanis csak a tünete egy sokkal mélyebben gyökerező problémának.
Cikkünk a Gyermekeink egészsége című könyv alapján íródott, amely az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg.
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj szalon minőségű hajdúsító sampont és hővédő hajhabot! |
| Nyerj exkluzív púdert, rúzst és körömlakkot a nyár színeiben! |
A rovat támogatója: Telenor
A rovat támogatója: TURBÓ DIÉTA®
