Arról, hogy az együtt vagy a külön alvás jobb-e a gyereknek, illetve mi az ideális a szülő számára, igencsak megoszlanak a vélemények. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, az, hogy kinél melyik válik be, alapvetően családonként változik.

 

 

Egyvalamiről azonban ne feledkezz meg: bármelyik alvási formát választod is, csemetéd azt szokja meg, és a továbbiakban is ahhoz fog ragaszkodni - akkor is, ha neked esetleg kényelmetlenné válik.

A történelmi időkben a család apraja-nagyja együtt aludt, sőt, számos kultúrában ez a mai napig így van. Az európai országokban ez jóval ritkábban fordul elő, ugyanis sokan azt tartják, hogy az együtt alvás hatására később a gyerek önállótlanná válhat. Holott a tapasztalatok szerint a fentieknek épp az ellenkezője igaz: az a poronty, aki rendszeresen együtt alszik a szülőkkel, felnőttként az átlagnál magabiztosabb lesz.

Megeshet azonban, hogy bizonyos körülmények között nem működik ez a módszer. Ha zavar a baba mocorgása, szuszogása, netán a kapcsolatod veszít intimitásából a kicsi folyamatos jelenléte miatt, jobb, ha nem erőlteted a közös éjszakákat. Ekkor a külön szoba, de legalábbis a külön ágy jelenti a megoldást, azonban előfordulhat, hogy gyermeked ezt nem akarja tudomásul venni, és sírással, illetve nagyobb korában éjszakai bolyongással igyekszik kicsikarni az őt megillető helyet. Több praktika segítségével is rászoktathatod csemetédet az önálló alvásra: tudd meg, melyik életkorban mi a lehető legjobb módszer!

 

Az újszülött alvása számos ponton eltér a felnőttekétől. Idősebb korában az ember képes magát hozzásegíteni az elalváshoz egy kis olvasással, egy meleg fürdővel vagy egy pohár tejjel. Ezt követően maga az alvás mély, álom nélküli szakasszal kezdődik, melyet nagyjából másfél óra elteltével felvált az úgynevezett REM-szakasz, vagyis a könnyű, felületes alvás időszaka.

 

Három hónapos kora után a legtöbb baba alvása többé-kevésbé normalizálódik, így éjjelente akár négy-öt órát is szundíthatnak egyfolytában. Ha azonban csemetéd megriad, jellemzően ugyanazt a helyzetet keresi, melyben elaludt: ideális esetben pedig ez a te közelséged. Hasonló helyzetben érdemes belevágnod az alvástréningbe, hogy megtanítsd csemetédet arra, hogy éjszaka nélküled is képes legyen megnyugodni és aludni.

 

Lefekvés előtt dédelgesd a gyereket egy kicsit, majd, ha már kellőképpen ellazult, netán félálomban van, tedd le az ágyába. Ha sír, vedd ki és nyugtasd meg, ám ezután megint fektesd vissza: ismételd ezt mindaddig, amíg el nem szenderül. Az első időkben a procedúra hosszadalmas lehet - akár egy-két órán keresztül is eltarthat -, ám a csecsemők általában néhány hét alatt hozzászoknak a megváltozott körülményekhez.

Nagyobb korban is előfordulhat, hogy porontyod éjjelente bolygó hollandi módjára kószál, és rendszeresen megjelenik a hálószobában, hogy kérdés és magyarázat nélkül bevackolja magát a szülői ágyba. Ami a jelenség okait illeti, meglehetősen széles a skála.

Elképzelhető, hogy a szeparációs félelem áll a probléma hátterében, ám emiatt nem kell aggódnod, hiszen az egészséges fejlődés velejárója. A szakirodalom egyenesen a gyermeki szeretet első megnyilvánulásának tartja, de tény, hogy sok kellemetlenséget okozhat, ha nem kezeled megfelelően.

Lehetséges viszont az is, hogy a gyerkőc a napközben átélt kellemetlen élményeit képtelen feldolgozni, vagy nem képes napirendre térni egy nemrég történt változáson, ami mélyen érintette őt. Hosszabb távon az lehet a megoldás, ha megtudod, mi váltja ki nála a nyugtalanságot. Ha a gyerek nem tudja elmondani, vedd rá, hogy mutassa be a játékaival. Fontos, hogy a jelenség mögött meghúzódó komolyabb problémákat is orvosold, de arra is érdemes ügyelned, hogy megfelelő körülményeket biztosíts az önálló alváshoz.

Hogyan segítheted az elalvásban?

A kicsi kevésbé fél, ha nem teljes sötétségben kell aludnia. Éjszakára hagyj égve neki egy kislámpát, vagy csak félig húzd el a függönyt. Hagyd nyitva a helyiség ajtaját is, így porontyod elérhető közelségben érezhet, és tudatosítsd benne, hogy elég hívnia, már ott is vagy mellette.

Ha mindezek ellenére megjelenik a hálószobában, egyszerűen menj át az ő szobájába, amennyiben pedig elég nagy az ágya, feküdj mellé, amíg meg nem nyugszik.

Használd ki a rácsos ágyból a gyermekágyba való költözést: mondd azt porontyodnak, hogy ilyen komoly fekvőalkalmatosságuk csak a nagyfiúknak-nagylányoknak van. A gyerkőc valószínűleg igyekszik majd ennek megfelelően viselkedni, így az éjszakai látogatások száma is csökkenhet.