Optimális esetben a táplálkozás valójában egy örömforrás, amely az ösztönélethez kapcsolódik. Ugyanakkor az étkezési szokások sokat elárulnak gyermeked lelkiállapotáról is.
Ha a kicsi a megszokottól eltérő módon kezd viszonyulni az élelmiszerekhez és magához az evéshez, nagy a valószínűsége annak, hogy a jelenség hátterében valamilyen pszichés probléma áll, amiből korából adódóan önállóan nem képes megbirkózni.
Ha a gyerek rendszeresen több élelmet vesz magához, mint amennyire szüksége van, elképzelhető, hogy testsúlyát tudat alatt személyisége súlyával azonosítja - azaz fizikai határait kitágítva igyekszik elérni, hogy szűkebb és tágabb környezete felfigyeljen rá és számoljon vele.
Mindez pedig az elismerés és a szeretet iránti sóvárgásban gyökerezik - a gyerek a lelke mélyén úgy érzi, hogy a fentiekből nem kap eleget. Valójában tehát az ily módon keletkezett hiányt igyekszik kompenzálni, ami fizikai szinten az egyre gyarapodó zsírpárnákban nyilvánul meg.
Nem zárható ki az sem, hogy a túlzott étvágy mögött szorongás, illetve félelem áll. A gyerekeknek bizonyos élethelyzeteket gyakran nehezebb tudomásul venniük és elfogadniuk, mint a felnőtteknek.
Ide sorolhatók a családban lezajló változások - úgymint a szülők válása, nevelőszülő vagy kistestvér érkezése -, netán a közösségbe kerülés, amit a kicsi az apjától-anyjától való elszakadásként élhet meg. Ilyenkor a táplálék felvétele a folyamatosan fennálló szorongás, félelem kompenzációjává válhat.
A gyerkőc az evést - és azon belül is főként a nassolást - az elengedettséggel, súlyosabb esetben pedig a védettség érzésével kapcsolhatja össze, miközben egyfajta fizikai védelmet is kiépít maga körül - ismételten túlsúly formájában.
A közvélekedés szerint a kövér emberek, így a gyerekek is kedvesek, szelídek, kiegyensúlyozottak, ám a szakemberek tapasztalatai éppen a fentiek ellenkezőjére engednek következtetni. A túlzott étvágy hátterében ugyanis egyebek közt az állhat, hogy a gyerek nem tudja kiadni magából egyes negatív indulatait, jellemzően azért, mert szülei vagy nevelői nem mutatnak számára olyan konstruktív utat - például kirándulás, sport, kreatív foglalatosság és őszinte beszélgetés -, ami ezt lehetővé tenné.
Nemritkán a gyerek étvágytalansága is lelki okokra vezethető vissza, mégpedig életkoronként más és más jellegűekre. A csecsemőkori étvágytalanságnál gyakran figyelhető meg kommunikációs zavar a baba és a mama között, például azért, mert az újdonsült anya még nem tanulta meg dekódolni a kicsi sírását, és nem akkor eteti meg, amikor az éhes. Csökkenhet a kisbaba étvágya akkor is, ha édesanyja nincs folyamatosan mellette, de akár a körülötte lévők szorongását is átveheti, ami szintén nem lesz jó hatással az étvágyára.
Nagyobb korban az erőltetésre válaszolhat a gyerek a táplálék visszautasításával, de az is lehet, hogy a közösségbe kerüléssel, illetve a megváltozott életformával járó stressz veszi el a kedvét az evéstől.
Számos gyereknél megfigyelhető, hogy az étkezés során túlságosan is a körülötte lévőkre hagyatkozik - nem vesz magának az ételből, elvárja, hogy felvágják neki a hús, és nem, illetve csak hosszas győzködés után hajlandó késsel-villával enni. A rágást nem vagy csak alig igénylő élelmiszereket részesíti előnyben, úgymint leves, püré, héj nélküli kenyér.
Ez a típusú gyerek az élet más területein is túlzott mértékben igényli a támogatást szűkebb környezete részéről.
Tény, hogy ily módon egyfajta bizalmat is kifejleszt szülei vagy nagyobb testvérei iránt - ez azonban hosszabb távon nagy valószínűséggel visszaüt, hiszen az önállótlan gyerekből könnyen önállótlan felnőtt válhat.
Érdemes azonban elgondolkodni azon, mi az oka annak, hogy - bár életkora indokolttá tenné -, nem mer az irányítása alá vonni bizonyos dolgokat, illetve nyitni a külvilág felé.
A tapasztalatok szerint ilyenkor jellemzően a kicsi baráti körében, illetve az óvodai-iskolai közösségben keresendő a probléma oka - érdemes tehát kideríteni, hogy miért nem képes beilleszkedni a gyerkőc az adott társaságba, illetve mi az, ami miatt nem fogadják el őt a többiek.
Az étkezéssel kapcsolatos problémák esetén a tiltás, büntetés jellemzően nem vezet sehová, netán tovább súlyosbítja a helyzetet. Ahhoz, hogy érdemi előrelépés következzen be, a kiváltó okot kell megkeresni és feloldani, hogy a gyereknek többé ne legyen szüksége kompenzálásra. A teljes gyógyulás természetesen egy hosszabb folyamat eredménye, melynek során célszerű szakember segítségét igénybe venni.
| Nyerj X-Epil szőrtelenítőkből álló ajándékcsomagot! |
| Nyerj BaByliss Easy Waves hajsütőt a tökéletes frizuráért! |
| Nyerj páros jegyeket 3 világsztár nagykoncertjére! |
| Egészséges és finom ropogtatnivalóra vágysz? Íme! |
| Öntisztító sütő? Nincs szükség vegyszerekre és súrolásra sem |
| Legyél egészséges egy életen át! |
| Esküvőre készülsz? Legyél tökéletes a nagy napon! |
A rovat támogatója: TURBÓ DIÉTA®
A rovat támogatója:
