Bizonyos személyiségjegyekbe szinte belekódolódott a későbbi sikertelenség. Így ellensúlyozd őket!
Minden szülő azt szeretné, ha csemetéje felnőttkorában mind emberi kapcsolatai, mind pedig a munka és az egzisztencia terén sikeresnek bizonyulna. Akadnak azonban olyan személyiségjegyek, akik éppen a fentiek ellenkezőjére hajlamosítanak.
Cikkünkből nemcsak azt tudhatod meg, hogy melyek ezek, hanem azt is, hogy miképpen ellensúlyozhatod őket - mintegy észrevétlenül terelve rá csemetédet az egészséges személyiségfejlődés útjára.
Önbizalomhiány
Akadnak olyan gyerkőcök, akiket a sors vagy a természet kevesebb önbizalommal áldott meg, mint másokat. Nekik fokozott szükségük lenne a környezetükből érkező pozitív visszajelzésekre, mivel ezek által ismerhetik meg, fogadhatják el és szerethetik meg önmagukat - ami pedig alapvető feltétele a felnőttéletben való boldogulásuknak.
Sok szülő azonban nem fordít minderre különösebb gondot - nem rossz szándékból persze, hanem mert fel sem merül bennük, hogy a gyerek nem azért kezelhető hatékonyan, mert annyira jó lenne, hanem azért, mert egyszerűen nem tartja magát érdemesnek arra, hogy egyes esetekben ellentmondjon, vagy legalább kifejezésre juttassa egyet nem értését.
Így kezeld!
Tudatosítsd gyermekedben kisebb-nagyobb pozitívumait, hogy ráébredjen a saját értékeire, és ha okot ad rá, ne mulaszd el megdicsérni. Hasonlóan fontos, hogy biztosítsd feltétel nélküli szeretetedről - enélkül ugyanis nem tud majd hinni sem önmagában, sem a világban. Akadnak olyan kevéssé korszerű, ám még ma is elterjedt nevelési módok, amelyektől érdemes tartózkodnod - ha bővebben szeretnél olvasni róluk, kattints ide.
Az érdekérvényesítés hiánya
A fent említett önbizalomhiányból fakad az érdekérvényesítés hiánya. Ha pedig a gyerkőc rendre háttérbe szorul a bölcsődei vagy óvodai közösségben, illetve a családban, nagykorában sem lesz képes megvívni azokat a kellemesnek valóban nem nevezhető, ám kivédhetetlen küzdelmeket, amelyek az előrelépést szolgálják - egyszerűen félrelökhetik a nálánál fejlettebb érdekérvényesítő képességgel bíró társai.
Így kezeld!
A pozitív megerősítések mellett adj neki konkrét tanácsokat is a vitás helyzetekre vonatkozóan - például biztasd arra, hogy ne adja oda azt a játékot, amivel éppen foglalatoskodik, az első határozottabb fellépésű gyereknek, aki szemet vet rá. Tanítsd meg arra is, hogy kifejezésre juttassa érzéseit és gondolatait, és megpróbálja őket valamiféle közös nevezőre hozni a környezete igényeivel - anélkül, hogy egy az egyben lemondana arról, amit ő szeretne.
A legjobb, ha te magad mutatsz neki példát, azaz elmondod, hogy egy adott szituációban mi zavar téged, milyen megoldások jöhetnek szerinted szóba, és megkérdezed a lurkók, hogy ezek közül melyeket tartja elfogadhatónak. Ily módon szinte észrevétlenül sajátítja el a konfliktuskezelés fortélyait - e tudással felvértezve pedig már nem lesz olyan ijesztő számára egy-egy konfliktus felvállalása sem.
Az alkalmazkodóképesség hiánya
Sokszor már az egészen kicsi gyerek a maga útját próbálja járni, azaz ő szeretné meghatározni élete bizonyos mozzanatait, például hogy mit ebédeljen, milyen mesefilmet nézzen a tévében vagy mit játsszon - ami bizonyos mértékig tiszteletben tartható, sőt, egyenesen kívánatos is, hiszen ez a fajta önállósodás szolgálja azt, hogy a gyerkőc a fejlődés egy magasabb fokára léphessen.
A szülők rémeként is emlegetett dackorszakban pedig a lurkó akarata hirtelen meghatványozódik - később aztán fokozatosan lecsillapodnak a kedélyek, és a dolgok visszatérnek a régi kerékvágásba.
Baj csak akkor van, ha a lurkó a dackorszak lezárultával sem enged a negyvennyolcból, és elvárja, hogy a környezete idomuljon hozzá - az alkalmazkodóképesség hiánya ugyanis a későbbiekben megnehezítheti számára a beilleszkedést.
Így kezeld!
Első lépésben tudatosítsd a gyerekben, hogy nem ő maga a világ, hanem csak egy kis része a világnak - ugyanúgy, mint bármelyikünk. Majd dolgozz ki számára egy, az egész család számára elfogadható szabályrendszert, elvárásokkal és - arányos - szankciókkal, amelyhez a továbbiakban tartania kell magát.
-
beküldte: KGIZI Lángos »
-
beküldte: Gy.Zsuzsi
Sajtkrémleves cipóban »
-
beküldte: simonsanyi
Palacsinta (tej nélkül) »
Ám, hogy mindezt ne valamiféle elkerülhetetlen rosszként élje meg, meg kell tanítanod arra is, hogy mások szemével lássa a dolgokat, azaz bele tudja élni magát a körülötte lévő emberek helyzetébe. Ide kattintva bővebben olvashatsz az empátia fejlesztéséről.
