Egy egyesült államokbeli anonim kutatás keretében 25 ezer gyakorló anyukát kérdeztek arról, hogyan is viszonyulnak valójában csemetéikhez. A résztvevők olyan titkokat is elárultak, amelyeket egyébként senkivel, illetve legfeljebb a legszűkebb környezetükkel osztanak meg. Íme, a meglepő eredmények.
Te mit tennél, ha a gyermeked reggel, indulás előtt egy kis gyomorfájásra panaszkodna, esetleg a szokásosnál melegebbnek éreznéd a homlokát?
A logikus válasz természetesen az, hogy irány a rendelő - de mi van akkor, ha a munkahelyen rossz néven veszik, ha az anyuka távol marad a kicsi betegsége miatt, és emiatt esetleg a megélhetésük is veszélybe kerül?
Hogy az efféle dilemma korántsem ritka, a kutatás is bizonyítja: a résztvevők 49%-ával előfordult, hogy - leginkább egzisztenciális félelmeik miatt - belenyomtak egy fájdalom- vagy lázcsillapítót a gyerekbe, majd, bízva a jó szerencsében, elvitték az oviba vagy az iskolába.
Arról nem szól a fáma, hogy végül hány százalékuk úszta meg ilyen módon a nemkívánatos betegállományt, de gyanítjuk, hogy ez keveseknek sikerült, hiszen a tünetek enyhítésével általában csak ideig-óráig odázható el a tényleges kezelés, illetve a gyógyuláshoz szükséges ágynyugalom. Ugyanakkor nincs jogunk elítélni az érintett anyukákat sem - elég szomorú, hogy a körülmények ilyesféle trükkök bevetésére kényszerítik őket.
Ha szemtől szemben megkérdezel egy anyukát, hogy elégedett-e az életével, jó eséllyel igennel válaszol, legfeljebb olyan kisebb-nagyobb nehézségekre panaszkodva, amelyek, mondhatni, természetes velejárói az életnek. Ám az anonimitásnak köszönhetően már lényegesen árnyaltabbá válik a kép: a kutatás résztvevőinek 71%-a sok mindent másképpen csinálna, ha elölről kezdhetné.
23% másik társat választana, 19% nagyobb teret engedne életében a karrierépítésnek, 4% pedig úgy látja, hiba volt az adott körülmények között szülnie. "Imádom a porontyaimat, és a világért sem adnám oda őket senkinek - írja egy anyuka -, de ha visszamehetnék az időben, jóval később vállalnék gyereket."
Arccal és névvel a két- vagy többgyerekes anyukák szinte mindegyike azt vallja, hogy csemetéit, ha nem is pont ugyanúgy, de ugyanannyira szereti. A kutatás résztvevőinek csaknem 18%-a azonban megcáfolta a fenti állítást, elismerve, hogy nekik bizony van kedvencük. Egyikük a következőket írja: "Az összes gyerekemet nagyon szeretem, ám egyik közülük a szívem csücske. Igyekszem ezt nem kinyilvánítani a többi gyerkőc felé, de tartok tőle, hogy nem mindig járok sikerrel."
Olyan összejövetelre invitálnak, ami finoman szólva sem ígérkezik túlságosan érdekfeszítőnek, esetleg a társaság többi tagjára nem vagy igazán kíváncsi? Nos, kézenfekvő lehet anyai kötelességeidre hivatkozva visszautasítani a meghívást - ahogy teszi ezt hasonló helyzetben a kérdőívet kitöltő anyukák 84%-a is. 45%-uk pedig családon belül is él ezzel az úgymond lehetőséggel - például a sztenderd fejfájás helyett a gyerek miatti kimerültségre hivatkozva utasítja el párja közeledését.
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj különleges, márkás sheás testvajat és tusolókrémet! |
| Nyerj narancsbőr ellen ampulla csomagot a csodaszép bőrért! |
A rovat támogatója: Telenor
A rovat támogatója: TURBÓ DIÉTA®
