
A szülői hatalom ugyanolyan fontos szerepet játszik az eredményes nevelésben, mint a szeretet és a jó szándék. A gyerekeknél manapság oly gyakran tapasztalt tünetek - a rakoncátlanságtól a szorongásig - összefüggenek azzal, hogy a szüleik mennyi hatalmat engednek át nekik.

A végtelenül odaadó édesapák és édesanyák nagyon is szeretik ezeket a csemetéket, ők mégis éppen azért válnak kezelhetetlenné, mert odahaza az ő kezükben van az irányítás. Tudd meg, melyek azok a gyakori nevelési bakik, amelyek idáig vezetnek.
A gyerkőc sokszor épp az ellen tiltakozik, amire szüksége lenne, és hogy akaratát érvényesíteni tudja, igyekszik magához ragadni az irányítást. Nem véletlen, hogy számos családban a szülő és a gyerek szüntelenül harcol egymással.
Megnézhet-e a kicsi még egy műsort, melléfeküdjön-e a mama az ágyba, alhat-e ruhástul csak azért, mert reggelente nem szeret öltözködni? Íme, a befolyás jelentéktelen morzsái, melyekhez hasonlóan a szülők és a gyerekek naponta megküzdenek.
Mindez persze teljesen nem kerülhető el. Nézeteltérések, konfliktusok mindig is lesznek, és a szülő átmenetileg sokszor kiábrándítja a gyereket, amikor nemet mond - miközben arról győzködi magát, hogy egy kis engedmény nem árthat, hiszen sokkal súlyosabb kitöréseket előzhet meg általa.
Csakhogy ilyen gyakorlat mellett egykettőre fuldokolni fog a családi erőegyensúly felborulásával járó problémákban, amelyek mellesleg igencsak szerteágazóak lehetnek. A lurkó megtanulja, hogy tiltakozással és ellenállással befolyásolni tudja a szülő cselekedeteit, így többnyire eléri, amit akar. Sajnos kis hatalmi brókereink ítélőképessége éretlen még - csak korlátozott tapasztalattal bírnak a tekintetben, hogy mi a legjobb nekik. Így hát, amikor a szülő beadja a derekát, éppen saját érettebb ítéletének előnyeitől fosztja meg gyermekét.
Jóllehet a családi erőegyensúly járványos felborulásában számos tényező szerepet játszik, a szakemberek szerint az egyik legkártékonyabb az a tendencia, ha a szülő inkább beszél egy-egy problémáról, ahelyett, hogy cselekedne - persze a legjobb szándékkal.
Azt gondolja ugyanis, a beszélgetés a legjobb eszköze annak, hogy hasson a lurkóra, és elérje a kívánt változást. Így azonban jellemzően nem jut el a szavaktól a tettekig, például a kilátásba helyezett szankciót nem foganatosítja.
A túl sok beszéd egyik legrosszabb velejárója pedig a növekvő csalódottság, hiszen ki ne érezné magát ostobán, ha újra és újra elismétel valamit, ám annak semmi hatása?
A tehetetlenség pedig rendkívül dühítő - és ezen a ponton lehet mindent elrontani. A szülő, bármilyen odaadó is egyébként, ordítani kezd, elmondja mindenfélének a gyereket, netán azzal fenyegeti, hogy elhagyja.
Így a gyerek nem tudja majd, hogy egyes megnyilvánulásaira az engedékenység vagy a fenti jelenet megismétlődése lesz-e a válasz, így lépten-nyomon elköveti majd ugyanazt a csintalanságot.
Másrészt a szülőbe vetett bizalma is meginoghat, ami károsan befolyásolja a személyiségfejlődését. Jó hír viszont, hogy a hatékonnyá váló szülővel szemben megszűnnek a kártékony szóváltásokra ingerlő gyermeki megnyilvánulások.
A szülői szigorra egyebek mellett azért is szükség van, hogy a gyerek ne tehessen kárt magában. Tudd meg, milyen veszélyek leselkednek rá - akár a lakáson belül is!
A biztonságosnak vélt otthon is rejthet magában veszélyeket. Összegyűjtöttünk öt olyan dolgot a háztartásban, ami tragédiát is okozhat, ha nem vagy elég óvatos.
Némely szülő olyan kapcsolatot iparkodik kialakítani gyermekével, amelyben mindketten egyenlő felek lehetnek, és kölcsönösen tisztelik egymást. Elvárja, hogy ésszerű magyarázatait és méltányos indítványait az együttműködésre a kicsi hasonlóképpen viszonozza.

Sajnos az élet másképp rendelkezik. Ki hallott már olyan apróságról, akik végighallgatja mamája kétségtelenül értelmes szavait arról, hogy miért is kell lefeküdnie, majd így adja beleegyezését: Most már értem! Nem arról van szó, hogy utálatos vagy, hanem arról, hogy ha kialszom magam, holnap jó formában leszek. Az én érdekemben beszélsz így!
A kisgyerek nem elég érett ahhoz, hogy tisztességre, észérvekre és empátiára alapozott demokratikus folyamatokban partner legyen, és nem tud megbízhatóan ítéletet alkotni, de még választani sem. Ezek a képességek idővel, általános fejlődése során alakulnak ki. A szülő egyik legfontosabb nevelési feladata éppen az, hogy segítsen a lurkónak e képességek kifejlesztésében.
A szerző arra a következtetésre jut, hogy a gyerekek oly gyakran mutatott zavaró magatartásformái a rakoncátlanságtól a szorongásig legtöbbször azért alakulnak ki, mert a szülők hatalmat ruháznak át a gyerekre. Megmutatja, miként esünk mi, szülők, működésképtelen viselkedési minták fogságába, majd kezünkbe adja azokat az eszközöket, amelyek segítségével nemcsak kilábalhatunk, hanem gyermekeinket is rávezethetjük a rendezettebb, tiszteletteljes, együttműködő magatartás szeretetére.| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj exkluzív púdert, rúzst és körömlakkot a nyár színeiben! |
| Színesítsd meg az életed 100 000 forint költőpénzzel! |



