Számos szülőnél tapasztalhatóak olyan jó szándékból eredő, ám téves magatartásformák, melyek ahelyett, hogy együttműködésre bírnák a gyereket, csak az ellenszegülést táplálják benne.
Ezek a balfogások önmagukban és azonnal nem okoznak kárt, ám ha az édesanya vagy édesapa gyakran követi el őket, akarata ellenére megerősíti a kioltandó viselkedést. Tudd meg, melyek ezek.
Mind a legtöbb dolog, a fenti három magatartásforma sem lényegéből fakadóan kártékony, de ha átveszi az uralmat a szülő és a gyerek kommunikációjában, könnyen felborulhat a családi egyensúly. Manapság pedig nem ritka, hogy a szülő az okos, türelmes, észérvekkel alátámasztott beszédet tartja a nevelés csúcsának.
Természetesen fontos, hogy beszélgess csemetéddel, illetve megmagyarázz neki dolgokat - de nem akkor, amikor a helyzet határozott szülői korlátozást és irányítást követel. Ha cselekvés helyett is beszélsz, kicsi az esélye annak, hogy eléred a kívánt hatást.
Túlbeszélés helyett fogalmazz röviden és velősen. Ne vigyél túl sok érzelmet a szavaidba. Ha pedig verbálisan nem sikerül rábírni a lurkót az együttműködésre, cselekedj - például vedd ki a kezéből azt a tárgyat, ami nem neki való, vagy küldd be a szobájába, hogy lehiggadjon.
Ha ugyanis túl sokat magyarázol, a gyerek is ezt tanulja meg: tökéletes vértezetben vesz részt a szavakkal folytatott játékban, állandó alkudozásra vagy vitatkozásra késztetve - és egyre gyakrabban győzedelmeskedik majd feletted.
Sok anyuka és apuka már-már reflexszerűen alakítja utasítását kérdéssé, a mondat végére biggyesztve: rendben?
Valójában nem lehet gyermeki megfontolás tárgya a szülői követelmény, mint ahogy az sem, hogy a csemete eleget tesz-e neki, vagy sem.
Tegyük fel, hogy valami ilyesmit mondasz: „Kicsikém, maradj szépen itt a bébiszitterrel, és fogadj neki szót, rendben? Megteszed a kedvemért, bogárkám?” Ez a megfogalmazás leplezetlen meghajlást mutat a gyerkőc hatalma előtt.
A "rendben?" odabiggyesztésével az a másik baj, hogy tulajdonképpen nem kérdezni akarsz, hiszen porontyodnak nincs valódi választási lehetősége. Mert mi történik akkor, ha mégis válaszol, mégpedig a "nem" tagadószóval? Máris kitört a hatalmi harc.
A szülői utasításnak mindig a gyerek teendőit kell megfogalmaznia, mégpedig a jó értelemben vett erő pozíciójából. Így sokkal valószínűbb, hogy a kicsi különösebb ellenállás és nyaggatás nélkül elfogadja azt.
Lehet, hogy azért jöttök ki a szokásosnál nehezebben, mert csemetédet valami nyomasztja. Tudj meg többet a témáról videónkból!
A szokatlan élethelyzetek - például a válás, a kistestvér érkezése, de akár az ovi is megviselhetik - a kicsi lelkivilágát. Van olyan is, amikor már szakember segítségére is szükség van.
Nem ritka jelenség az sem, hogy az önbizalomhiánnyal küszködő szülő - azt gondolván, hogy a gyerek úgysem hallgat rá - érdemtelenül kapaszkodik olyan emberekbe, akiket reményei szerint jobban tisztel csemetéje: "Nem, drágám, nem vehetem meg neked azt a csokit! Emlékezz, mit mondott a fogorvos!" vagy "Nem, ma nem alhatsz a barátnődnél. Megmondta a tanító néni, hogy minden gyereknek jól ki kell aludnia magát, hogy másnap kipihenten menjen iskolába."
Az efféle kijelentések nagyon is vitatható üzenetet hordoznak: nem a szülő döntését vagy utasítását fejezik ki, hanem csak követik azokat a szabályokat, amelyeket valaki más - egy tekintéllyel bíró személy - állapított meg. Szülőként végső soron a saját hatalmadat kurtítod meg ily módon, hiszen másvalaki tekintélyére hivatkozva próbálod kicsikarni porontyodból az együttműködést. A gyerkőcnek viszont erőt a saját, közvetlen tekintélyed hiánya, ezáltal pedig nem jobban, hanem kevésbé működik majd együtt.
Mindazonáltal ezzel a fajta kommunikációval nemcsak a saját tekintélyedet ásod alá, hanem arra is megtanítod a gyerekeket, hogy a nemleges válasz megkerülésének legjobb módja, ha egyszerűen ügyel rá, hogy a tekintélyt képviselő személy ne tudjon a kihágásról. Más szóval, csöndben lopódzva cselekedjen, és vigyázzon, nehogy fülön csípjék. Ezt megelőzendő mindig a saját tekintélyedre hivatkozva tedd világossá, hogy a tiéd a döntés: "Az én kocsimban mindenki becsatolja a biztonsági övét."
A szerző arra a következtetésre jut, hogy a gyerekek oly gyakran mutatott zavaró magatartásformái a rakoncátlanságtól a szorongásig legtöbbször azért alakulnak ki, mert a szülők hatalmat ruháznak át a gyerekre. Megmutatja, miként esünk mi, szülők, működésképtelen viselkedési minták fogságába, majd kezünkbe adja azokat az eszközöket, amelyek segítségével nemcsak kilábalhatunk, hanem gyermekeinket is rávezethetjük a rendezettebb, tiszteletteljes, együttműködő magatartás szeretetére.| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Színesítsd meg az életed 100 000 forint költőpénzzel! |
| Nyerj 2 főre szóló négycsillagos élménypihenést! |
A rovat támogatója: Telenor
A rovat támogatója: TURBÓ DIÉTA®
