Akad néhány olyan tipikus szülői mondat, ami annak ellenére, hogy roppant destruktív, generációk óta tartja magát. Időről időre kiszalad valamelyik a szánkon, és az adott pillanatban talán bele sem gondolunk, hogy miként éli ezt meg a gyerkőc - a hosszú távú hatásokról nem is beszélve.
Pedig a helytelen kommunikáció tönkreteheti az apróság önbecsülését, és lehet, hogy ezt felnőttkorára sem sikerül kinőnie. Tudd meg, mi az, amit lehetőleg egyáltalán ne mondj - vagy legalábbis ügyelj arra, hogy milyen szövegkörnyezetben.
Természetesen nem szabad belenyugodnod abba, ha gyermeked valamilyen téren adottságai és képességei alatt teljesít, legyen szó egy vers megtanulásáról vagy akár csak a cipőfűzője megkötésétől.
Ám ha állandóan valamilyen kivetnivalót találsz erőfeszítései eredményében, és arra ösztökéled, hogy fusson neki még egyszer, előbb-utóbb teljesen motiválatlanná válik - ráadásul ügyetlennek és butának fogja magát érezni, hiszen bármit is tesz vagy mond, még a saját szülőjének sem tud megfelelni.
Az ésszerűség határain belül légy rugalmas csemetéd produktumát illetően, a kisebb-nagyobb hiányosságokra pedig inkább a pozitívumok kiemelése után hívd fel a figyelmét!
A szakemberek tökéletesen rossznak tartják a fenti szavakkal kezdődő mondatokat, úgymint például: Te mindig tönkreteszed a ruhádat! vagy Te soha nem vagy képes elpakolni magad után! Mindezt a gyerkőc úgy éli meg, hogy a szülő alapvetően őt magát tartja értéktelennek.
Persze, szó sincs arról, hogy hagynod kéne csemetédet elkanászodni, ám soha ne őt magát, hanem az adott megnyilvánulását minősítsd. Biztosítsd arról is, hogy a - jogos - szemrehányás ellenére ő a legfontosabb számodra a világon - ezzel ugyanis újra és újra megtapasztalhatja az a bizonyos feltétel nélküli szeretetet, ami nélkül egyetlen gyerkőc személyiségfejlődése sem lehet zökkenőmentes.
Mindez nem zárja ki azt sem, hogy indokolt esetben valamilyen retorziót alkalmazz - ám a büntetés ne öncélú legyen, hanem inkább az adott megnyilvánulás következményeivel szembesítse a kis renitens. Ha például elhagyja a telefonját, egy ideig ne vegyél neki újat, hanem érje be a fiók mélyéről előhalászott hatéves tehéncsapóval - legközelebb valószínűleg jobban fog vigyázni a holmijára, miközben az önértékelése sem sérül.
A gyerkőc koránál fogva nem alkalmas bizonyos döntések meghozatalára - ez szülőként a te felelősséged. Ám korántsem mindegy, hogy milyen módon teszel eleget ennek a feladatodnak.
Ügyelj arra, hogy a gyerkőc ne azt érezze, hogy semmiféle beleszólása nincs a saját életébe, a mindenkori utasítás úgymond fentről érkezik, az indoklás pedig kimerül abban, hogy: Azért, mert azt mondtam. Szakemberek szerint annak a kicsinek, aki lényegében parancsokat hajt végre, szinte borítékolhatóan sérül a személyisége: jellemzően vagy áldozattá, vagy agresszorrá válik.
Nyilván adódnak olyan helyzetek, amikor nincs apelláta, ám néhány szóval ekkor is meg kell magyaráznod, hogy mit miért teszel. Ha pedig kisebb horderejű ügyről van szó, adj a gyerkőcnek lehetőséget a jó értelemben vett alkudozásra - ennek során fokozatosan közelítsétek az álláspontokat, és igyekezzetek olyan megoldást találni, amely valamennyi érintett számára elfogadható. Ne feledd, hogy bizonyos fokig kisgyerek is autonóm lény, saját meglátásokkal, vágyakkal és igényekkel - az ésszerűség határain belül igyekezz ezeket összhangba hozni a felnőttvilág elvárásaival!
| Nyerj 30 ezer forint értékű Cuisinart vízforralót! |
| Nyerd meg A Glamour nagy Tedd&Ne tedd könyvet! |
| Nyerj Beyoncé Pulse parfümöt és egy gyönyörű ezüst táskát! |
A rovat támogatója:
A rovat támogatója:
A rovat támogatója: Philips
