Melyik szülővel ne fordulna elő, hogy egy-egy meggondolatlan mondat hagyja el a száját? Mindez érthető is, hiszen édesapa vagy édesanya legyen a talpán, aki látva, hogy a gyerek a sokadszori kérés vagy felszólítás után is zavartalanul folytatja a rosszalkodást, nem jön ki a sodrából - mégis próbálj önfegyelmet gyakorolni.
A helytelen kommunikáció ugyanis többet árthat csemetédnek, mint gondolnád, sőt, a sérülés akár egész életére is kihathat. Tudd meg, melyik az a három mondat, melyektől minden körülmények között érdemes tartózkodnod.
Aligha van olyan szülő-gyerek kapcsolat, amiben ne fordulnának elő időről időre konfliktusok. Ez önmagában teljesen természetes, sőt, a kisebb nézeteltérések hozzá is segíthetik az érintetteket az úgymond erővonalak tisztázásához. Baj csak akkor van, ha a szülő - nemritkán aktuális érzelmi állapotától vezérelve - nem a legszerencsésebb módon próbál felülkerekedni a helyzeten.
Ilyen többek között a hirtelen felindulásból elkövetett szeretetmegvonás, amely leginkább a fent idézett mondatban sűrűsödik. Valójában persze szó sincs arról, hogy az édesapa vagy édesanya ne szeretné csemetéjét, ám akarata ellenére azt kommunikálja felé, hogy nemcsak az adott megnyilvánulását, hanem a személyét is elutasítja.
Pedig ahhoz, hogy az apróság személyisége egészségesen fejlődjön, minden pillanatban tudatában kell lennie annak, hogy bármi történjék is, a mama és a papa szereti őt.
Ha úgy érzi, hogy ez nincs - vagy nem mindig van - így, ő sem fogja tudni szeretni saját magát. Holott ez alapvető feltétele lenne annak, hogy a későbbiekben képes legyen szeretetet adni és elfogadni, azaz valódi emberi kapcsolatokat tudjon kialakítani.
Nyilvánvaló, hogy a szülő és a gyerek nem lehet teljesen egyenrangú, hiszen a kicsi korából adódóan nincs tisztában a világ működésével, így az érte felelősséggel tartozó édesapának és édesanyának kell terelgetnie őt - végső esetben akár úgymond hatalmi szóval is.
Ám nagy tévedés folyamatosan és következetesen a felfelé nem érdeklődünk, lefelé nem magyarázkodunk honvédségi szlogent alkalmazni a nevelésben.
Annak a kicsinek ugyanis, aki rendre tényleges indoklás nélküli utasításokat kénytelen követni, szinte biztosan sérül a személyisége. A kérdés csupán az, hogy milyen irányban - azaz, hogy gyerkőc behódolásra vagy uralkodásra válik-e inkább hajlamossá.
Annyi azonban bizonyos, hogy a társadalomba való beilleszkedését egyik attitűd sem segíti elő, ami a gyerek későbbi életének valamennyi területére rányomhatja a bélyegét.
Ráadásul a túlzásba vitt tekintélyelvűség azt sem teszi lehetővé, hogy a gyerkőc megtanuljon egyezkedni, kompromisszumot kötni, egyáltalán: csapatban dolgozni - ez a fajta hiányosság még inkább hátráltatni fogja a boldogulásban.
Egyesek szerint árt a kicsinek a bölcsőde, mások szerint egyenesen jót tesz neki a közösség. Videónkból megtudhatod, miként vélekednek a fenti kérdésről a sztáranyukák.
Bölcsőde
Mi a jobb a gyereknek? Ha három-négyéves koráig otthon van az anyukájával, vagy ha kicsi kora óta közösségbe jár? Olyan hírességeket kérdeztünk meg a témáról, akik érintettek a témában.
A kistestvér érkezése fölött a legelfogadóbb gyerek sem érez csakis és kizárólag felhőtlen boldogságot - legalább részben egyfajta trónfosztásként éli meg az új helyzetet, ami végül is nem csoda. Hiszen addig a papa és mama teljes figyelmével fordult felé, most viszont idejük és energiájuk jelentős részét a kis betolakodónak szentelik - akivel a nagyobb gyerek megítélése szerint még csak játszani se lehet egy jót, hiszen összes tudománya kimerül az evés-ivásban, a bepisilés-bekakilásban, no meg az ordításban.
Később persze megtanul járni és beszélni, ám a trónfosztott szemszögéből nézve ebben sincs köszönet, sőt, mintha a kicsi a nagytesó bosszantására használná újonnan szerzett jártasságait: rendre belép az ő térfelére, igényt tart a játékaira, és még árulkodik is.
A szülő pedig, megelégelve, hogy állandóan békebíróként kell fellépnie, a konfliktust lezárandó a következő szavakat intézni a rangidős csemetéhez: - Te vagy a nagyobb, neked kell okosabbnak lenned!
Ám az, hogy korából adódóan ő az okosabb, a legkevésbé sem tölti el elégedettséggel a nagy gyereket, hiszen ennek csak a hátrányát tapasztalja. Ily módon pedig nem tanulja meg képviselni az érdekeit, vagy épp ellenkezőleg: a későbbiek során igyekszik majd behozni mindazt, amiben annak idején nem lehetett része.
Ugyanakkor a kicsinek sem válik javára, hogy minden az ő akarata szerint történik, hiszen a közösségben - bölcsiben, oviban - már nem így működnek a dolgok. Arról nem is beszélve, hogy a két gyerkőc közötti viszony végérvényesen megromolhat.
| Nyerj egy éjszakát az ötcsillagos sárvári Spirit Hotelbe! |
| Nyerj exkluzív púdert, rúzst és körömlakkot a nyár színeiben! |
| Nyerj különleges, márkás sheás testvajat és tusolókrémet! |
A rovat támogatója: Telenor
A rovat támogatója: TURBÓ DIÉTA®
