A stressz valójában a szervezet reakciója egy ingerre: készültségbe helyezkedik valamilyen szokatlan, veszélyes vagy ismeretlen helyzettel, állapottal szemben. A vészhelyzet érzése miatt feszültség uralkodik el rajta, a vegetatív idegrendszer aktívvá válik, tehát felgyorsul a szívdobogás, nő a vérnyomás és cselekvési kényszer uralkodik el rajta. Fizikai megjelenésében ez sokszor párosul izzadással, az arc kipirosodásával, kéz remegéssel vagy légszomjjal.
Az egyik a már említett vészhelyzetbeli stressz. A stresszhelyzetre adott válaszreakciót "küzdj vagy menekülj" ösztönnek is nevezzük. Több ezer éve a túlélés eszköze a stresszállapot, különösen a gyors cselekvést igénylő helyzetekben - például amikor egy éhes vadállat vette üldözőbe az embert, a menekülés életmentő reakciónak számított. Bár manapság a stresszt okozó élethelyzetek ritkán jelentenek közvetlen életveszélyt, szervezetünk mégis úgy reagál, mintha az ténylegesen fennállna, akár valódi, akár képzelt vészhelyzetről legyen szó. E reflexünk nélkül elvesznénk.
A stresszérzésnek a másik változata inkább lelki, és nem pusztán idegi reflexen alapszik. Egy-egy élethelyzet (például válás, munkahely-változtatás, házasságkötés) feszültséget idézhet elő. Ezek az érzések vagy kellemesek, vagy kellemetlenek, de mindenképpen előre tudhatók. Manapság közismert az a fajta feszültség, amely az elfoglalt - menedzsertípusú - férfiak és nők körében gyakori. Olyan helyzetek idézik elő, amelyeket nem könnyű azonosítani, és a szenvedő alany nem is mindig értékeli őket stressztényezőként. Előfordul, hogy nem veszi észre, mik is ezek valójában. Érzi, hogy valami történik, de nem látja tisztán, hogy mi is az.
Az, hogy szervezetünk készültséget rendel el és feszült állapotba kerül, alapvetően nem baj és nem is egészségtelen. Ha nem érne minket stressz, gyakorlatilag nem élnénk, hiszen szervezetünket semmi sem késztetné az időszakos „ébredésre” és „riadóra”. Akkor csúszik át a számunkra veszélyes zónába, ha ez a megfeszített állapot tartóssá válik, olyannyira, hogy többé már nem a nyugalmi állapotot szakítják meg a stressz helyzetek, hanem éppen fordítva. A stressz állandósul. Akkor is jelen van a feszültség, ha a kiváltó ok már nincs. Az agy nem csökkenti a stressz-szintet.
A negatív stressz – létezik pozitív, inspiráló, teljesítmény növelő stressz is – hosszú távon igen komoly fizikai és lelki problémákhoz vezet. Az idegrendszer elfárad, a szervezet nem tud pihenni, az alvás nem elegendő, az étkezés rendje felborul, ezáltal az emésztés sem lesz rendben, és mindez egyszerre komoly befolyással bír az immun-, és idegrendszerre. Ebből következően pedig a fáradságon és idegességen kívül sokkal komolyabb tünetekre és betegségekre is számíthatsz.
A fekély tulajdonképpen nem más, mint a gyomor (nyombél) kisebesedése. Kialakulása egészen prózai: megsérül az a nyákréteg, melynek a gyomrot bélelő nyálkahártya sejteket kellene megvédenie a gyomor agresszív és maró sava (a gyomorsav) ellen. Ennek a sérülésnek pedig az a következménye, hogy az alattuk lévő hámsejtek elpusztulnak és helyükön nehezen gyógyuló sebfelületek képződnek. Amikor a gyomorsav ezekbe a sebfelületekbe mar, akkor érzi a beteg a jellegzetes égető érzést, mely a gyomorfekély legismertebb tünete. Kiváltó oka, illetve súlyosbító tényezője lehet az állandó idegeskedés, feszültség, alváshiány és az ebből fakadó helytelen táplálkozás.
A világ népességének több mint a felét érinti a betegség. Ez az arány az ország gazdasági és társadalmi helyzetének függvényében változik. A fejlődő országokban a felnőtt lakosság 80-100 százaléka érintett. Hazánkban a lakosság közel kétharmada szenved fekély betegségektől. A kimutatások nem szolgálnak pontos adatokkal arról, hogy ebből mennyi alakult ki a stressznek köszönhetően, de mint súlyosbító körülmény mindenhol szerepel.
Orvosilag ilyen betegség nem létezik. Ez mindössze egy hétköznapi gyűjtőneve néhány tünetcsoportnak, mely a betegekre jellemző. Laikusként úgy lehetne meghatározni, hogy az idegösszeroppanás nem más, mint amikor az idegek elérik tűrőképességük határát, melynek hatására időről-időre ki kell törnöd magadból. Ezek a kitörések lehetnek dührohamok, vagy akár sírógörcsök, de alkoholhoz is nyúlhatsz miattuk.
Ez az összetörés pedig lehet egyszeri, de általában egy tartós, mások számára sokkoló folyamatot takar.
Az idegösszeroppanás tulajdonképpen nagyon hasonlít a depresszióra, azzal a különbséggel, hogy a rossz kedv, levertség és reménytelenség mellé még egy megemészthetetlen mennyiségű feszültég is párosul.
A következő részben olvashatsz a további stressz okozta betegségekről is: az alvászavarról, az agyvérzésről, vagy a szívrohamról.
| Nyerj egy hetes bulgáriai nyaralást! |
| Nyerj páros belépőt a Borfesztiválra! |
| Nyerj önbizalom növelő megújulást! |
| Nyerj trendi Persona napszemüveget! |
