kisebb normál nagyobb
Címoldal   /   Egészség   /  

A méhnyakrák tünetei és kezelése

A méhnyakrák tünetei és kezelése

A méhnyakrák a második leggyakoribb rákos megbetegedés a nők körében. Ezért is fontos, hogy figyelj a tünetekre, és megelőzd a nagyobb bajt!

Szerző: n.a.
Forrás: InforMed
1009.07.05.

A méhnyak a méh alsó, hüvelybe nyúló része. A női nemi szervek rákjai között a gyakoriságot tekintve a méhnyakrák a második helyen áll, ha az összes nőt figyelembe vesszük, a fiatal nők körében pedig ez a leggyakoribb. Általában a 35 és 55 év közötti nőket érinti a betegség. Lehet, hogy ezt a rákot egy vírus, a humán papilloma okozza, amely közösülés útján terjedhet.

A méhnyakrák kockázata annál nagyobb, minél korábbi életkorban kezdi a nő a nemi életet, és minél több szexuális partnere van. A Pap-teszt rendszeres elvégeztetésének elmulasztása is fokozza a kockázatot.

A méhnyakrák fajtáinak körülbelül 85%-a laphámsejtes rák, amely a méhnyak külső felszínét borító, hámlásra képes, sima, bőrhöz hasonló hámból indul ki. A fennmaradó fajták nagyrészt mirigyszövet-eredetűek, vagy különböző típusú sejtek keverékéből származnak.

A méhnyakrák mélyen beterjedhet, elérheti a méhnyak belsejét kísérő, apró vér- és nyirokerekben gazdag hálózatot, és testszerte szétszóródhat. Ily módon a rák a méhnyakhoz közeli területekre és távolra is eljuthat.

Tünetek és kórisme

A méhnyakrák tünete lehet a menstruációk közti pecsételő vérzés vagy a közösülés utáni vérzés. Sokszor a betegség késői stádiumáig semmiféle tünet vagy fájdalom nem tapasztalható, de rendszeres Pap-teszttel korai stádiumban felfedezhető. A méhnyakrák a normális sejtek lassú, egyre súlyosbodó elváltozásával indul, és évekbe telik, míg teljesen kifejlődik. Ezeket a súlyosbodó változásokat lehet látni mikroszkóp alatt a Pap-teszttel nyert, tárgylemezre kikent sejteken. A patológusok a normálistól az invazív rákig terjedő stádiumokra osztották az elváltozásokat.

A Pap-teszttel hatásosan és gazdaságosan felderíthető a méhnyakrákok mintegy 90%-a, akár még a tünetek megjelenése előtt. A Pap-teszt bevezetése óta ennek köszönhetően több mint 50%-kal csökkent a méhnyakrák miatt bekövetkező halálozás. Sok orvos azt javasolja, hogy az első Pap-tesztet a szexuális élet megkezdésekor vagy a 18 éves kor elérésekor végeztessék a nők, és a későbbiek folyamán évente ellenőriztessék magukat. Ha a lelet három egymást követő évben normális, akkor elegendő két-három évente ismételni a vizsgálatot, egészen addig, míg az életmódban nincs változtatás. Ha minden nő rendszeresen végeztetne Pap-tesztet, akkor a méhnyakrákos halálozás elkerülhető lenne.

Ha a nőgyógyászati vizsgálat során a cervixen kinövést, sérülést vagy bármilyen gyanús területet találnak, vagy a Pap-teszt rendellenességet vagy rákot mutat, akkor az orvos biopsziát végez, vagyis szövetmintát vesz mikroszkópos vizsgálathoz. A szövetmintát rendszerint a kolposzkópia során távolítják el: ilyenkor az orvos egy nagyítólencsével ellátott tekintőcsövön át megnézi a méhnyakat, és kikeresi a biopsziához legmegfelelőbb helyet.

A biopsziának két típusa van: a próbakimetszéses biopszia, amely a kolposzkópon át megtekintett és kiválasztott kis cervixdarab eltávolítását jelenti, és az endocervikális kürettázs, melynek során a látótérbe nem hozható méhnyakcsatornából nyernek kaparékot. Mindkét vizsgálatfajta némi fájdalommal és kismértékű vérzéssel jár, és a kettő együtt rendszerint elegendő szövetet szolgáltat ahhoz, hogy a patológus diagnózist állítson fel. Ha a kórisme nem egyértelmű, az orvos konizációt végez, melynek során nagyobb szövetdarabot távolít el. Ezt általában a vizsgálóban végzik, a "loop electrosurgical excision procedure" (LEEP) technikával, vagyis elektromos kimetszéssel.

Ha a betegnek méhnyakrákja van, a következő lépés a pontos méret és elhelyezkedés meghatározása, vagyis a stádiumbeosztás. A stádiumbeosztás menete nőgyógyászati fizikális vizsgálattal kezdődik, és számos egyéb vizsgálattal - hólyagtükrözéssel, mellkasi röntgenfelvétellel, intravénás urográfiával, szigmoidoszkópiával - folytatódik, amelyekkel kideríthető, hogy a méhnyakrák átterjedt-e a környezetére vagy a test egyéb részeire. Néha, az adott esettől függően, sor kerül más vizsgálatokra is, például CT-felvételre, bárium-beöntéses röntgenvizsgálatra, illetve csont- és májvizsgálatra.

Kezelés

A kezelés módját a rák stádiuma határozza meg.

Ha a rák a méhnyak legfelszínesebb rétegére korlátozódik, akkor gyakran lehetséges a rák teljes eltávolítása szikével vagy a LEEP technika - lásd az előbbiekben - alkalmazásával. Ez a kezelés meghagyja a nő számára a későbbi gyermekvállalás lehetőségét. Minthogy azonban a rák kiújulhat, kontrollvizsgálat és Pap-teszt javasolt az első évben három havonként, a továbbiak során pedig félévente. In szitu karcinóma esetén is, ha a nő nem tervez gyermekszülést, ajánlott a méh eltávolítása.

Ha a rák előrehaladottabb, akkor hiszterektómia és a környező képletek és nyirokcsomók eltávolítása - radikális vagy kiterjesztett méheltávolítás - szükséges. Fiatal nőkből az egészséges, működő petefészkeket nem veszik ki.

A sugárterápia szintén nagyon jól hat a medence területéből ki nem törő előrehaladott méhnyakrákra. A sugárterápia rendszerint nem okoz azonnali problémát, de a végbelet és a hüvelyt irritálhatja. A húgyhólyagon és a végbélen késői károsodás jelentkezhet, a petefészek működése pedig rendszerint leáll.

Ha a rák túlterjedt a kismedencén, néha kemoterápiát javasolnak. Sajnos azonban a kezelteknek alig 25-30%-ánál várható kedvező hatás, és a javulás csak átmeneti.

Ha szeretnél még több jellemzően női betegségről olvasni, de érdekelnek emellett még egyéb egészségügyi és szépségápolással kapcsolatos témák is, akkor mindenképpen ajánljuk figyelmedbe az InforMed » oldalát!

Még nincs hozzászólás
Címkék: egészség

Az emberi orr csökkenése

A nagyobb oxigénfelvételhez nagyobb orra volt szükség.
Egészség
hirdetés
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit.