- Azt terjeszti az oviban, hogy meghalt az apja

A legjobban nevelt gyerekkel is megeshet, hogy valamilyen cél érdekében - például, hogy felhívja magára társai figyelmét, vagy egy csínytevését meg nem történtté tegye - hazudik. A szülő ilyenkor nem érti, mit rontott el ennyire, netán valamely, a család körében nem túl népszerű felmenőjük rossz génjeit okolja a kínos jelenségért.

A baj nem akkora, mint első látásra tűnik - elég belegondolni csak abba, hogy néha a felnőttek sem mondanak igazat, lásd húsvéti nyuszi és Mikulás. Ám a szokássá vált hazugság romba dönti a bizalmat a családban, hosszabb távon pedig az első lépést jelentheti a rossz társaságba való keveredés, az iskolai lógás, súlyosabb esetben a társadalmi devianciák felé - azaz rámehet a gyerek jövője. Ezért még minél előbb meg kell tanítanod a kis Münchausennek, hogy az őszinteséggel többet nyer, mint a hazugsággal.

A legkisebbek még nem hazudnak

A néhány éves kisgyerek még nem hazudik, sőt, lényegében nem is képes erre. Inkább csak arról van szó, hogy - mivel értelmi szintje még nem elég fejlett - elsiklik bizonyos részletek fölött, vagy rosszul emlékszik rájuk, miközben meggyőződése szerint minden úgy történt, ahogy állítja.

Megeshet az is, hogy élénk képzelőereje révén összemossa a mesék világát a valósággal, netán valamilyen vágyát szeretné valóra váltani azzal, hogy úgy beszél róla, mintha az máris teljesült volna. Mindez teljesen természetes, ami nem igényel különösebb teendőt részedről.

Út az őszinteséghez

Aggodalomra csak akkor van okod, ha ezt a szokását az óvodáskort elérve sem vetkőzi le, holott értelmi képességei már bőven lehetővé tennék, hogy megkülönböztesse képzeletének szüleményeit és a nyilvánvaló tényeket. Az alábbi praktikák révén viszonylag gyorsan és hatékonyan visszatérítheted őt az őszinteséghez.

Teremtsd meg az igazmondás kultúráját!

A gyerekek elsősorban utánzás révén tanulnak, azaz a megfelelő minta bemutatásával sokkal inkább formálható a személyiségük, mint a direkt nevelési eszközökkel. Ennek megfelelően az első és legfontosabb tennivalód az, hogy megteremtsd az igazmondás kultúráját a családban.

Mindenkitől - így önmagadtól is - várd el, hogy ígéreteihez híven cselekedjen, és se a kicsik, se a nagyok részéről ne tűrd meg az elhallgatást vagy a félrevezetést. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a családban zajló események valamennyi apró mozzanatát meg kellene osztanod csemetéddel - hiszen ezzel csak összezavarnád őt -, ám az őt is érintő, illetve a szeme előtt játszódó ügyekben mindig az egyenes utat válaszd.

Nincs kifogás

Léptesd érvénybe a nincs kifogás szabályát - a kifogások ugyanis kiváló táptalaját képezik a hazugságnak. Vagy megállapodtok valamiben, vagy nem, vagy tartja magát hozzá a gyerek, vagy nem. A mellébeszélés, ködösítés nem ér, olyannyira, hogy erre az esetre a mulasztás súlyához mért büntetést is kilátásba helyezhetsz.

A jó büntetés

A korholás vagy a retorzió önmagában nem feltétlenül célravezető, sőt, az is lehet, hogy ellenállást vált ki a gyerekből. A jó büntetés az, melynek révén tudatosítod a kicsiben, hogy tettei következményekkel járnak. Például a ruhát, ami a lurkó elmondása szerint magától piszkolódott össze, saját kezűleg helyezze a szennyesbe, az összetört játékot pedig, amit állítólag az UFO-k amortizáltak le, haladéktalanul takarítsa el.

Őrizd meg a hidegvéred!

Lehet, hogy égnek áll a hajad gyermeked egyik-másik rendkívüli fantáziával és leleményességgel megkreált sztorijától, ám akkor is őrizd meg a hidegvéredet. Anélkül, hogy felemelnéd a hangod, reagálj például a következőképpen: - Ez roppant izgalmas - ám most mondj valami olyasmit, amit el is tudok hinni.

Amennyiben pedig egy általad is jól ismert esemény pontatlan verzióját adja elő, higgadtan hívd fel a figyelmét arra, hogy mi is történt valójában. Fontos az is, hogy - például fáradtságból vagy időhiányból adódóan - ne lépj túl a kisebb füllentéseken se. A tapasztalatok szerint a higgadtság és a következetesség minden problémás nevelési helyzetben, így a hazugságról való leszoktatásnál is garantáltan működik.

Jutalmazd az egyenességet!

Beszéld meg gyermekeddel, hogy bármilyen rosszaságot követ is el, nem bünteted meg érte, ha bevallja - ellenkező esetben azonban dupla büntetésre számíthat. Ha például nemcsak, hogy elsumákolja a rendrakást, hanem még nem létező bokros teendőire is hivatkozik, nem egy, hanem két napig nincs esti mese.

Ébressz benne együttérzést!

Nyugodtan apellálhatsz a gyerek együttérzésére is. Mondd el neki, miként éled meg egy-egy hazugságát - fontos azonban, hogy ne hányd a szemére az úgymond bűnét, hanem bizalmat, őszinteséget és összhangot teremts szavaiddal. Biztosra veheted, hogy a kicsi el fog gondolkodni azon, vajon ő miképpen érezné magát a helyedben, és, bár ettől nem fog egyik percről a másikra leszokni a füllentésről vagy nagyotmondásról, a következő alkalommal már legalábbis lelkiismeret-furdalása támad - ami pedig hosszabb távon az egyik legnagyobb visszatartó erő.

Cikkünk Andrew Fuller Nehezen kezelhető gyerekek című könyve alapján íródott, mely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg.

• hazugság
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek